VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Lajos gyászol
Lajos gyászol
Lajos késő estig játszott. Gitáros volt. Most azonban olyan másnapos, hogy arra még szavak sincsenek. Reggel nyolc óra. Szilvia a felesége a konyhában mosogatott. Lajos kisétált a konyhába. Alig bírta magát vonszolni. – Csinálok neked rántottát! – mondta Szilvia. – Köszönöm. De azt hiszem, még egy nagyot alszom. – Rád fér. Szilvia a rántottát pillanatok alatt összeütötte. Lajos bevágott egy nagy adagot. Majd visszafeküdt. Egy tablettát is bevett. Majd amikor kialudta magát, kezébe vette a gitárt s gyakorolgatott. Hirtelen cseng a mobilja. Felveszi. Szomorú híreket hall. Majd kikapcsolja. Szilvia megkérdezte: – Ki volt az? – Feri meghalt. Leállt a szíve. – Az akivel együtt játszottál? – Igen. – És? Most mi lesz? – Elmegyek a temetésre. – Őszinte részvétem. Majd Szilvia tette a dolgát. Lajos lement a garázsba. Bekapcsolta az erősítőt. Tíz percig így játszott. Utána kikapcsolta. Elővett régi fotókat. Meghatódott. Feri húsz éve barátja volt. Most azonban már talán felülről látja őt… Mikor a zenélést befejezte, beugrott a sarki ivóba. Részegre itta magát. Majd hazament. Szilvia mérges volt az urára. Tudta, hogy nagy a gyász a szívében, de ennyire nem kellett volna részegnek lennie… Lajos ismét másnapos lett. Mikor felkelt, egy nagyot okádott is a WC-ben. Szilviában kezdett felmenni a pumpa. – Igyál még egy kicsit! – mondta gúnyosan. Lajos aztán magához tért. Már sokkal jobban volt. Mikor végleg felkelt, unatkozott. Most nem kellett sehol játszania. Voltak ilyen napok. Rejtvényt fejtett. Szilvia szabadságon volt. Ő a postán dolgozott. – Besegíthetnél a házi munkába! – mondta az asszony Lajosnak. – Ami a te feladatod, az a tied! – Na ne mondd… A tied csak a gitározás? – Igen! – Na én nem vitázom többet! S mosott tovább. De Lajos a rejtvényfejtést sem bírta sokáig, inkább lement a garázsába. Szép dalokat játszott. Aztán jött a temetés ideje. Lajos szépen beöltözött. Zenész haverjaival végig hallgatta a pap megható beszédjét, amelyen szinte mindenki zokogott. A szertartás után Lajos beült néhány haverjával az ivóba. – Isten nyugosztalja ezt a zenészt! – mondta Karcsi. – Az egyik legjobb barátom volt! – mondta Lajos. – Nagyon jó dobos volt! – mondta Zoli. – És igazi emberi jellem! Soha senkit meg nem bántott! – mondta Karcsi. – Igen, szerény, csendes ember volt! – mondta Lajos. – Igyunk rá! – emelte poharát Zoli. Majd még beszélgettek Feri nagyszerű emberi mivoltáról, aztán elbúcsúztak. Fásultan tért haza Lajos. Szilvia megpróbálta vigasztalni. – Ne emészd magad! Isten így akarta. Biztos a mennyekben van már… – Hagyj ezzel. Dehogy van… – Nem hiszel benne? Lajos hallgatott. – Abban hiszek, hogy egy húsz évet még élhetett volna… Szilvia erre fanyar arcot vágott. Nem tudott mit mondani… – Na látod? Igazságtalan az Isten… Szilvia hallgatott most. Majd Lajos lement a garázsba s az erősítőt rákapcsolta a gitárra. Olyan hangosan szólt, hogy az egyik lakó lement s megkérdezte: – Mit művel maga? – Csak kanyarítottam egy gitárszólót! – mondta Lajos ingerülten. Majd Zsófi néni magára hagyta. Lajos meg elsírta magát.
Megjelent: 2021-07-25 20:00:00
|
