Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Nyolczas Marcsi: Kopáti

 

 

 

 

Kopáti

 

Tóth Zsombor idős szülők késői gyerekeként született. Apja magának való tudós, anyja melegszívű tanítónő volt. Szülei sokat foglalkoztak vele, nagy reményeket fűztek hozzá. Apja egyetemre szánta, ezért komoly számtan és fizikai számításokat végeztetett vele már kicsi kora óta. Zsombor remekül produkálta magát, könnyedén megoldotta a feladatokat, és apja rettentően büszke volt rá. Anyja ezt rossz szemmel nézte, és ha tehette, barkácsolni való anyagokkal látta el a fiát. A fiú szívesen fúrt, faragott édesanyja pedig mesékkel, történetekkel szórakoztatta közben.

Kopáti – anya és fia cinkosan összenéztek és nevettek az emléken. Kicsi madáretető faragott tetővel, lécekből mértani pontossággal összeillesztett pipatartó, és még sok hasznos apró tárgy került ki a keze alól. Ez a szó többet jelentett kettőjüknek a kalapácsnál.

Anyja a boldogságtól repesett, az apja haragudott az eltékozolt időért. Mennyi számítást végezhetett volna addig, mérgelődött, és haragudott a gügyögésért, ahogy ő nevezte a kopáti emlegetését.

Zsombor mindezek ellenére jól érezte magát a bőrében, szeretett számolni, és örömmel barkácsolt is, csak az aggasztotta, hogy nem tudott a szülei kedvébe járni. Hol az egyik, hol a másik orrolt rá.

Mikor bekerült a kiszemelt egyetemre, és a vizsgái hibátlanok voltak, apja melle dagadt a büszkeségtől.

Igen, az én fiam! – dicsekedett lépten-nyomon vele.

Édes istenem, ha ennyit tanul, mikor lesz ideje udvarolni? aggódott édesanyja.

De mikor egy este nagy boldogan bemutatta Mariannt, a kedvesét a szüleinek, mindent látott a szülei arcán, csak örömöt nem. Megint valamit rosszul csinált.

Mariann csoporttársa volt az egyetemen, közösen készültek a vizsgákra, éjjelig tanultak, majd ha hazakísérte, már aludt az apja, ezért egyre ritkábban tudott vele számításokat egyeztetni. Apja rosszallása jeléül felállt a vacsoraasztaltól, ha náluk volt Mariann.

Ez az élet rendje – próbálta tompítani a helyzetet az anyja. De az öreg csak duzzogott.

Nem ezért tanítottam annyit! – titkon azt remélte ugyanis, hogy tudós lesz belőle.

Tetszik nekem ez a lány, és a fiad is ragyog – győzködte tovább a férjét.

Bár volt Zsombornak külön szobája a szülői házban, egy pillanatra sem tudtak kettesben maradni.

Az egyetem közelében kivennénk egy szobát. Mit szóltok?

Na, ez aztán kiverte a biztosítékot. A válasz haragos ajtócsapkodás lett. Nehezteltek a fiatalokra. Más és más okból igaz, de mindketten sértve érezték magukat.

Zsombor megbántva és rossz érzésekkel a szívében költözött el a szülői házból.

Szeretsz így is, hogy az öregeim ilyen csúnyán viselkedtek? – bújt Mariannhoz Zsombor.

Szeretlek. Várd ki a végét. Valamelyik nap meglátogatnak az én szüleim is.

Egyik este váratlanul be is állítottak.

Esküvő nélkül éltek együtt? – fejezték ki rosszallásukat.

Este összebújva, egy pohár bor mellett beszélgettek a fiatalok.

Kopáti – mondtam a kalapács helyett, mesélte Zsombor.

Tütü – selypegtem. Apám azt hitte autózni akarok lány létemre. Anyám sejtette, hogy táncolnék, de ő sem mert ellenkezni apámmal.

Megegyeztek abban, hogy roppant nehéz jó szülőnek lenni. Úgy irányítani a gyerekek életét, hogy mindenkinek jó legyen. Lehetetlen vállalkozás. Nemsokára mi is szülők leszünk, és talán az unokák elsimítják a zökkenőket.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-06-11 20:00:00

 

Nyolcas Marcsi (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.