Keresés a honlapon:

Hegedüs András: Messzimama

 

 

 

 

Messzimama

 

 

Gergőnek évente egyszer azért a messzimamánál is el kellett töltenie két hetet. Elméletileg, aztán a végén mindig inkább tíz nap lett a dologból. Anyának hamar elkezdett hiányozni, meg nem is állt olyan jó viszonyban a saját anyjával, hogy túl hosszú időre rá merte volna bízni a kisfiát. Ha tudott volna vezetni, valószínűleg az a tíz nap is tovább rövidült volna egy hétre, de így apának is volt beleszólása, aki mindig igyekezett csökkenteni a felesége és az anyósa között fellépő súrlódást, és addig nyugtatgatta a nőt, amíg már biztos lehetett benne, hogy messzimama nem fog megsértődni.

A fiú ebből semmit nem érzékelt, épphogy csak betöltötte a hatot, és érdekes volt az idegen város, a belsőudvaros társasház, a nagy belmagasságú szoba, ahol akár este tízig is tévézhetett, mielőtt le kellett volna feküdnie. Játék persze nem akadt túl sok messzimamánál, többnyire ronda műanyagbabák még anya gyerekkorából. Próbált velük varázslósat meg katonásat játszani, mérsékelt sikerrel. Az egyetlen doboz legójával fel lehetett dobni, hogy a babák az óriások, a kis űrhajó meg felderítésben jár a bolygójukon, de azért örült volna, ha kap még legalább egy dobozzal.

Majd talán karácsonyra.

Az még legalább ezer év, hisz csak most múlt el húsvét. Bezzeg a Peti legalább tíz dobozzal játszhatott, ha akart. Vagy akár hússzal is. Sosem számolta meg, hogy mennyi sorakozik a polcán, de nagyon sok. Még jó, hogy barátok voltak, így neki is engedte, hogy építsen a készletéből, amikor nála járt. Kölcsönadni viszont nem adott kölcsön, azt mondta, a szülei nem engednék, nehogy elvesszen. Gergő néha szomorkodott emiatt.

A messzimamánál azt szerette, amikor elvitte a nagy bevásárlóközpontba. A játékosztályon akár órákig is képes lett volna bámulni a sok izgalmas készletet, főleg az olyan nagyokat, amikre nekik sosem telt volna. Ma is a hentes után bevitte kicsit, és Gergőnek megállt az idő. Lovagvár, űrállomás, rendőrőrs. Csillogott a szeme. Talán, ha összeszámolná a perselyében lévő pénzt, kitelne egyre. Valami kisebb dobozra. De melyik legyen?

Siess már! És tedd vissza azokat, a boltosnéni már nagyon néz minket.

Felnézett messzimamára, aki idegesnek tűnt. Nem igazán értette. Miért baj az, ha a boltosnéni néz minket? Hadd nézzen, mindenki azt néz, amit akar. De megérezte messzimama arckifejezéséből, hogy jobb, ha mennek.

Majd átmehetsz Kovács nénihez. Mondta múltkor, hogy az unokája otthagyta a legóját, azzal játszhatsz kicsit, ha akarsz.

Tökéletes! Gergő úgy pattant fel, mint egy kis szöcske. Alig várta, hogy visszaérjenek. Vajon milyen legója lehet a szomszédgyereknek? Lesz versenyautó benne? Vagy kalózhajó? De igazából bármi jó lett volna, csak kézbe vehesse már.

Szia, Gergő!

Csókolom! Szerencsére nem akarta tartóztatni, így gyorsan leült a szőnyegre, és belevetette magát az építőelemek közé, amíg a felnőttek kávéztak és pletykáltak. Úgy érezte, alig telt el tíz perc, amikor szóltak, hogy menni kell. Sóhajtva állt fel.

Ugye nem tettél el semmit? Értetlenül nézett fel a szomszédasszonyra. Mutasd a zsebed! De hát én nem raktam el semmit. Mutasd meg neki szépen a zsebed, Gergő, és ne feleselj. A fiú érezte, hogy egyre jobban ég az arca. Gyerünk, ne kelljen nekem kiforgatnom! Könnyek gyűltek a szemébe, ahogy megmutatta az üres zsebeit. Jól van, menjünk. Na, ne bőgj már! Csinálok tejbegrízt.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.