Keresés a honlapon:

Tönköl József: Ha nekem volna szárnyam

 

 

 

 

Ha nekem volna szárnyam

 

Gyepesre gyógyult az udvar, könnyű megújulni ilyen időben. Hát köszöntelek, május, már jó vagy hozzám. A szőlő, a gabona igen szépen mutatja magát, bőséget remélek. Hogy féltettem a fákat, a tulipánokat Pongráctól, Szerváctól és Bonifáctól! Nehogy a tavalyi fagy jöjjön elő, ez járt bennem, mikor az első orgonák kinyíltak. Mint a lábatörött kutya, sántikálok csak egyre. Ha nekem volna szárnyam, biztosan a mennybe jutnék.

Ezt mondta nekem gyónó-áldozó öreganyám, amikor a városba készülődtem: ne felejts el, gyerekem, ne felejts el bennünk! A hóesésben csörömpölő lovakat és szánkókat. A mezei és erdei utak, szérűskertek, utcák, templomok, legelők, delelőhelyek, erdőőri lakok mellé tűzött kereszteket, a madarakat, amelyek elérik a Százholdat, ahol a ritkás köd gomolyog, ahol a herceg erdeje kezdődik. Olyan közel van, hogy akár meg lehetne érinteni, át a szőlősorokon.

A büdös vakond, szürke vagy fekete, hegyes orrú vagy tonka orrú, öt paprikát megint kitúrt. Mindent kitúr. Mindig a renden megy végig. Esztendeje is sok kárt csinált. Kéne ültetni vakondelhárító cserjét a kert négy sarkába. A középső úttól jobbra-balra egyet-egyet. A vakondok teljesen eltűnnének. Ragadós rovarok között tiprom a földet a paprika mellé, el ne száradjon a növény. Aztán csalánt szedek a malacoknak. Tegnap oltották be őket orbánc ellen, két malac van, nem olyan nagyok, süldők se még. Nyersen eszik a csalánt, az igen jó az állatnak, egészséges. Meg adok nekik akáclevelet. Borzalevelet, lapulevelet dobok elibük, az állatot kipurgálja a zöld, megjavítja a beleket, a gyomrot rendbe teszi. Mert némelyik malac nem akar semmire menni. Esetleg férges, gilisztás. Akkor zöldet kell neki adni, hogy javuljon. Sót dobok a moslékba, szenet, van, aki tégladarabot rak az ólba, állítólag az állat farkasfogát szedi el a tégla, ha megrágja. A malacokat kétezer forintért vettük párban, ezért haza is hozták. Vettük. Mikor? Márciusban, úgy emlékszem, akkor. Karácsonyra szépek lehetnek, ha valami baj nem éri őket. A múlt éviek jobban fejlődtek, jobb evők voltak. Ezek nem tetszenek annyira. Keseféle mind a kettő.

A kert első részét háromszor kapáltam meg. A zöldség nem kelt ki időben, a fű meg nőtt. Minden nehezen bújt ki, ugye, száraz volt a föld, hidegek voltak. A borsó szép, de igen ették a galambok, nem győztem rezzegetni valamennyit. Igen rákaptak. A krumpli közé ültessek hagymát, akkor a bogarak nem mennek rá? Elkergeti a krumplibogarakat? Azért tettem a szélibe egy sor. A szagát érezhetik. Ér valamit? Van olyan hagyma, amit úgy kell ültetni, mint a krumplit. Aztán kicsit föltölteni. Alatta nyolc-tíz hagyma terem, akkorák, mint a fél öklöm. Szapora hagyma. Ötöt-hatot ültettem el. Annyi volt. Kifogyunk belőle. Szép a sóska a kertben, a hidas háta mögött van, jól kikelt. A krumpli is szép, becsületes fajta. Előbb időben volt kincskrumpli, vörös krumpli, ezek állandóak voltak. Most szinte évenként cserélik a fajtákat. Az uborka se kelt ki, három sort elültettünk, még hárommal akarunk. Aztán karfiolt, azt kellene ültetni, ha volna palánta.

Tettünk el úritököt, pár bokorral. Tavalyelőtt tizennyolc tök termett, tavaly egy. Tartogattam, a végén megfagyott, magot sem tudtam szedni belőle. Az a finom tök, amelyik sárga és lisztes belű. Nem tudom, a hegyen a cseresznye tisztul-e? Vajon ledobálta a virágját? Délelőtt a meggyet tapogattam, nem lesz sok, pedig annyi virág volt a fán, amennyi csak ráfért. Vastagon volt a virág. A régiek azt tartották, amikor a cseresznyefa holdvilágkor virágzik, akkor kevés termés lesz. Nem tudom, mikor virágzott, hogyan volt odafönn a hold. Mária hónapja ez, nem a vakondoké. A szőlőben sok van, de az nem baj, könnyebben lehet kapálni. Eddig kétszer kapáltuk meg a szőlőt, a hajtásban már biztosan meglátni a fejet. Kötni hamarosan kell, a melegben nő majd a szőlő fája, vesszeje. Csak meleg legyen, meg közben eső. Az udvar gyepesre gyógyult. Fekete hangyaboly hömpölyög rajta, nagy lépteivel a vakond. Légy jó hozzám örökegy május, legyek könnyű és tiszta, mint a harmat, dögvész, kórság ne ragadjon rám, szorításoktól ne szoruljon el a mellem, az ördögök ne vessenek ágyat a pokolban, maguk közé ne eskessenek! Ó, én már annyiszor gondoltam, ha nekem volna szárnyam, mindig csak röpülnék, arra gondolva, hogy minden jól van itt, már csak kutyákat és baglyokat akarok látni, föntről a dombot, szekérről a kertet, szederrel, ringlóval, málnával.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-05-02 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.