Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kaiser B. György: Vízparton

 

 

 

 

Vízparton

 

Velencei tópart, reggel hat óra, napsütés, arcot simító enyhe szél, béke, csönd. Futom a szokásos reggeli távot, alig kilencszáz méter, éppen csak arra elég, hogy megizzadjak kicsit, és közben gondolkodjak az élet értelméről. Erről többen kérdeznek mostanában.

Mélyen beszívom a tavaszi levegőt, az orgona és a virágzó gyümölcsfák illatát. Igyekszem, hogy minél hamarabb elérjem a homokos parti sávot.

A futás végén egy emelvényen megállok, ilyenkor még nem foglalja el senki. Szuszogok, nézem a szél borzolta pici hullámokat. A hattyúk most ébredeznek, éppen tollászkodnak, a vízből felcsap egy-egy hal, talán rabol. A kinn ülő néhány pecás a nagy fogásban reménykedik.

Nézem a vizet, azután elvégzem a huszonnégy lépéses tajcsi gyakorlatomat. Közben egy veréb kíváncsiskodik, a közelben hattyú húz el, puhán landol a tavon, fecske táncol a vízen.

A gyakorlat végén megállok. Érzem a testem, érzem a lágy fuvallatokat. Hátamat már melegíti az ébredező nap.

Végig kellene csinálnom a tibeti rítusokat is, mindegyiket huszonegyszer. Körülnézek. Néhányan idelátnak a korzóról. Nem ciki? Nevetem magam, mikor számított, hogy mit gondolnak rólam.

Na, jól van, kezdjünk hozzá.

Az első gyakorlat huszonegy szédítő forgás. Megvan. A második rítus hanyattfekvésből indul, és egyszeriben rám zuhan az ég elképesztően tiszta kékje. Miközben ébresztgetem a csakráimat, érzem, hogy kapcsolódom a védelmező, végtelen oxigén sátorhoz fölöttem.

A harmadik gyakorlatsor szemben a tóval. Szemközt valaki szörfdeszkát hajt. Szinte áll a víz tetején, mint egy velencei gondolás. A szemkontaktushoz túl messze van.

A negyedik rítus megint találkozás az éggel, és azzal az örömmel, hogy képes vagyok. Legnehezebb az ötödik, most mégis könnyen megy. A vége felé már alkudoznék, elég lesz tizennyolc is, de megvan, megcsináltam.

Ez mindig apró győzelem magam felett. Nincs annál felemelőbb, mint mikor a kifogások, mentségek útvesztőjéből szabadulva azt teszem, amit fontosnak, hasznosnak találok. Ezt a győzelmet mindig megélem, ha a lustaság vagy kényelemszeretet szirén hangjait figyelmen kívül hagyva legyőzöm magam, és például leúszom a nekem hosszú ezer métert.

Ülök, pihenek, bámészkodom. Elvégeztem a kitűzött feladatot, átadom magamat annak, hogy vagyok, és befogadhatom a világot.

De vajon mi az élet értelme.

 

 

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.