Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Juhász Zsuzsanna: Művér

 

 

 

 

Művér

 

Nekem ne büszkélkedj azzal, hogy még a Halloweent is milyen jól megoldják odaát.

Ráérnek, na. Piszok sok idejük van az embereknek, mert a kormányok jó ideje mást se tesznek, mint szétosztják azt a munkát, amit a robotizáció meghagyott. Te is tudod, hogy picsányi részmunkaidőkkel szúrják ki az emberek szemét, már akiét lehet.

Mert itt nálunk nem lehet, itt túlórára van feliratkozva mindenki, és arra büszke, hogy csak alva látja a gyerekét. De nem baj, majd az anyák elmesélik az apáknak, milyen is volt a gyerek. Majd, ha megöregszenek, és lesz idejük beszélgetni. De lehet, a várható élettartam ezt is megoldja, nem úgy, mint nálatok. Minek is beszélgetni kettecskén, ha nincs miről. Minek ezért osztogatni a drága nyugdíjakat.

És akkor, csak hogy bennünket fricskázzanak, a mi orrunkat ugyebár, feltalálják a művért. Mert nálatok az állam még a szabadidő tartalmas elköltésébe is besegít. Ne ám, hogy csak úgy lélekben, üresben rettegjetek, dehogy. Csinál nektek művért, valami kézzel foghatót, eladhatót. Hogy elijesszétek a holtak szellemét, és ha kell, visszazavarjátok a temetőbe.

Mert különben, ha belegondolsz, szép szokás ez. Pogánynak pogány, de azért szép, és alulról jött, azaz tömegigényt elégít ki. Csak azért, mert egy pap se adja rá az áldását, valahogy ez szentséges mégis. Ijesztő fejeket rakni a kapu elé tökből, kőből, bármiből, ami kézre jön, hogy a borongós, ködös, korán sötétedő őszben visszazavarhassuk a holtakat a helyükre. Szép tett ez akkor is. A saját magunk által keltett félelmet, hogy meleg házunkba vágynak, saját kezünkkel el is űzzük. Egy csúnyasággal, egy igazi ronda emberszerű fejjel.

Szemben az egyházak szép, fiatal, szeplőtelen festett arcaival és szoborfőivel. S mivel a vallások főleg a hívő tömegek rémisztgetésére épülnek, nem is árt, de tényleg visszavenni a jogot. Hogy kit és mivel kell sakkban tartani, hogy megmaradjon a társadalmi béke. Mi kell ahhoz, hogy folyjon az össztársadalmi játék.

De a szabadidő megszervezése az már nem kell nálunk, az biztos. Nálunk nem terítik a munkát, hanem koncentrálják, a tőkével együtt. Így a nálatok használatos műsebbel, átvágott nyak utánzással itt biztosan mélyreható, már-már sokkoló félelmet keltenél. De nem a szellemekben, hanem az élő felnőttekben, akik közül, ha egy is kidőlne, dőlne vele a család.

És én a helyedben apró sebekkel se próbálkoznék itt, mert a seb munkaképtelenséget jelent sokunknak, de legfőképp a kórházi fertőzés rémét. S az esetleges következményt, az elmérgesedett sebeket hordozó végtagokét. S aztán a szükségesen amputált ujjakét, kezekét, lábakét.

Mert látod-e, kicsim, mondtam én neked sokszor, hogy ne bánkódj, a szegénység fantáziadússá tesz, de művért te.

Te akkor se kenj odaát, de ne ám, semmire. Mert itt meginnák a gyerekek. A színezett kukoricaszörpöt biztosan meginnák. És szegényes vacsorájuk fénypontja lenne az az ital. És kinevetnének benneteket, hogy ti ilyen finomságokat öntötök magatokra.

Mert itt harmadnapra a töklámpást is megeszik sok helyen. Felvágják darabokra és fahéjjal, cukorral meghintve megsütik. Mert muszáj feltámadni a reménynek, kicsim.

A jóllakás reményének.


  
  
 

Juhász Zsuzsanna

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.