Videó

A Napút videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Imre maga megy haza

 

 

 

 

Imre maga megy haza

 

Józsi nagybátyja a nappaliban alszik. Részegségét most heveri ki. Zenész, aki tegnap este játszott, és többet ivott a kelleténél. Józsi kénytelen ezt a kellemetlen italszagot elviselni. Imre nővére, Mária arra kérte a fiát, hogy kísérje haza Imrét. A neje már biztosan aggódik érte. De Józsi nem akarta hazakísérni, hiszen Imre lábra sem tud állni. Először józanodjon ki, gondolta Józsi. Így hát várnak. Addig tévét néznek kettesben. Egyszer csak a tévés szoba előtt megáll Imre.

Hol vagyok?

A nővérednél. Mária vagyok. Nem emlékszel?

Ja, persze.

Tegnap este játszottál.

Igen. Most már emlékszem. Hol a gitárom?

Mária elneveti magát. Elraktam a szoba sarkába. Imre odanéz. Ép egyáltalán? Megpillantja a húrokat, elégedett.

Az én gitárom. – mondja kicsit megfeledkezve magáról.

Józsi magában nevetgél.

Nem eszel valamit? – kérdezi Mária.

Éhes nem vagyok!

Akkor most mit csinálsz?

Leheveredem.

Nem mész haza?

De. Hamarosan, csak még nem érzem magam úgy.

Akkor feküdj le.

Imre lefekszik a kisszobában. Mária aggódik. Imre úgy viselkedett, mintha valami nagy krízist vagy katarzist élne át. Menj, beszélgess egy kicsit vele, mondja Mária a fiának.

Mit beszéljek.

Valami közös témátok csak van.

Én nem akarok semmiről beszélgetni vele.

Mária unottan sóhajtott. Imre még az ital utóhatásától csak fekszik az ágyon, és a plafont bámulja. Józsi átmegy hozzá.

Jól vagy?

Igen. Most már jól. Mi van veled? Te jól vagy?

Igen. Jól vagyok. Dolgozok. Csak most szabadságot vettem ki.

Mit is dolgozol?

Áruházban raktáros vagyok.

Emlékszem, a ballagásodon ott voltam.

Igen, neveti el magát Józsi. Kicsit részeg voltál.

Imre is nevet.

Igen, mert nem voltál valami jó tanuló. Aztán ez nagy esemény volt.

Józsi kicsit megsértődik.

Nem voltam jó tanuló? Rossz sem.

Imre mosolyog.

Apádat ismertem. Nagy hallájú ember volt, de eszes.

Halottakról vagy jót vagy semmit.

Persze – mondja bólogatva Imre.

Szerettem az apámat. Idő előtt halt meg.

Imre hallgat.

Ilyen az élet.

De miért ilyen? Hiszen csak ötvenkét éves volt.

Talán nem vigyázott magára. Tudod, az én apám is sokat ivott, mégis azt hittük nyolcvan évet él. Aztán hetvenet sem.

Ez a világ mindig kihozza belőlünk a dühöt és a stresszt, mondta Józsi bölcsen.

Igazad van, fiacskám. Ez világéletben így volt. Nem tudunk ellene lázadni. Mert hát miért iszik az ember? Mert gondjai vannak.

Dehogyis. Nemcsak a gondok. Az ember néha nem sokban különbözik az állattól. Akik gondok miatt isznak, annál rázósabb helyzetben vannak. Mintha az alkohol is jobban ártana. De hiszen te is ittál most.

Zenész vagyok. Nem is magam akartam inni, a barátok vittek bele.

Józsi nem akart hinni neki. Ezt álszent szövegnek tartotta. De annyiban hagyta.

És annyira belevittek, hogy a barátoknak kellett hazahozniuk?

Igen. Ez van.

Elég szomorú, hogy ez van.

Imre nem akar erről többet beszélni.

Na, hamarosan megyek, szólal meg végül.

Hiányozni fogsz.

Ugyan, hiszen bármikor átjöhetsz hozzánk.

Józsi kelletlenül bólogat. Imre öltözködik, búcsúzik Máriától is.

Akkor magad mégy haza?

Hát persze. Teljesen kijózanodtam.

Oké, de azért vigyázz az autókra.

Imre fogja a gitárt, végleg elköszön. A hűvös időben még csak nem is fázik.



 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.