Videó

Az Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója




Keresés a honlapon:


Mórotz Krisztina: A nagy fa árnyékában (Brancusi levele)

 

 

 

 

A nagy fa árnyékában (Brancusi levele)

 

Leírom, Rodin, hogy is volt akkor régen, ez nem levél, annyira szentimentális nem vagyok, pár sor, ami akkor eszembe jutott. Régen volt, talán 1905 körül.

Visszautasítottam a lehetőséget, mert attól féltem, hogy zsenialitásod mellett elveszek. Dél volt, az árnyak hosszúak voltak, mint a fák. Semmi nem fejlődhet jól egy nagy fa árnyékában, jutott eszembe a román mondás. Mennyivel más volt Hobitában, csak faragtam. Tizennyolc éves voltam, amikor megtanultam írni és olvasni. Ma találkoztam veled. Remegett a kezem, a nadrágom szárába töröltem lopva izzadt tenyerem, ne lásd rajtam, hogy izgulok. Nem volt fogalmad róla, hogy Romániától Párizsig gyalog tettem meg az utat. Tudtam, ha magam mögött hagyom Romániát, nem jövök vissza. Hátra sem néztem. Ha tudnád, hogy ganajt is szórtam szét vasvillával egy paraszt földjén, és cipőpucoló is voltam, talán másképp néznél rám. Tehenet fejtem és kecskét, kaszáltam, egy cipész műhelyében szívtam egész nap a csiriz szagát.  Nem lenne egyértelmű, hogy csak fogom magam, és megyek Rodin műtermébe. Meg akarok nőni, mint a jegenyék, mik hosszú ágaikkal az ég hajából fésülik félre felhő gubancaikat. Egyszerű szobrász leszek, önmagam tanítom. De nem akarok hátat fordítani a valóságnak, hanem a lényegéig akarok hatolni. Nem a külső forma a valóság, hanem a dolgok lényege. Az alvó múzsával kezdődött az egész. A szépen megmunkált fej az oldalán nyugszik, nagyobbik fele márványba ágyazódik. Nem foglak utánozni, nem akarlak. A Világ kezdete tökéletes formájú márványtojás lett, ennek azt a címet adtam, hogy Szobor a vakoknak, mert tényleg kezükbe vehetik, és vak szemükkel látják a tojás formáját. Álmodtam, mikor felébredtem, tudtam, hogy a madarat fogom megformázni. Egy román népmese ez a madár, ami az ifjú hőst egy erdőn át elvezeti oda, ahol a királylányt rabságban tartják. Rodin, tudod hány madarat készítettem 1912 és 1940 között? Harminc madarat. Mindegyik a Madár az űrben címet viseli. De most perlek, mert pornográfiával vádolnak. Nem, mégsem fogok pereskedni, csak az energiámat pocsékolom vele. A nőkről most nem keveset mondok, találkoztam Pogány Margittal, a magyar festőnővel. Micsoda balladai név, és micsoda asszony! Látnod kéne hosszú barna haját, ami koszorúként keretezi az arcát. Az övé lett az egyik kicsi szobrom. A Madonna. Te túl nagy fa lettél volna nekem, csak egy darabig engedtél volna nőni, talán nem lett volna Alvó múzsám, és a Végtelen oszlopot sem állíthattam volna ki Tárgu Jiu parkjában.. 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-03-01 20:00:00

 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.