Keresés a honlapon:

Konczek József: A Hárs zsongárdi temetőben

 

 

 

 

A Hárs zsongárdi temetőben

 

Ott álltunk Mártával a Házsongrádi temetőben. Később odajött a Miska, csurom egy víz volt az inge, mert közben – hogy járták végig a márványtáblás szép oldalt, régi metszésű betűkkel a sokszor előnevű magyarjaink síroszlopait meg kőlapjait (no, mondom, mi csak úgy a háromnegyedig mentünk a dimbes-dombos nyughelyek közt) – rákezdett, s mondta Márta, keressünk fedett helyet.

– Semmi az. – mondta Miska a vizesen fénylő ingére intve.

– Hát, ha belülről melegít, ugye…. – mondta Márta.

(Hogy ez a Márta mennyit tudott lelkesedni Erdély-országért! Hát elmentünk, de mondom, majdnem megáztunk.)

– Igen. Belülről melegít. – mondta Miska, értve a Mártát.

– Tudom, hogy a Házsongrádi temető az a német Haus am Garten. Vagyis Ház a kertnél (vagy nyúl a kertben?) elnevezésből jön, s ilyen szépet csinált belőle a mi nyelvünk. Íze van a szónak. Ház zsongárd… zamatos, nagyon jó… én meg azért mondom Hárs zsongárdi temetőnek, mert úgy még annál is szebb. Pedig nem láttam hársfát a Hárs zsongárdi temetőben. De belülről melegít.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-19 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.