Keresés a honlapon:

Kákonyi Lucia: A te Valentinod

 

 

 

A te Valentinod

 

Kémiát meg fizikát tanított abban a külvárosi iskolában, ahol a tanári pályafutásomat kezdtem. Saját szertárában, a titkos, mérget és vegyszereket tároló szekrénykéjében a veszélyes fiolák mellett a sör-cserkó kombináció is helyet kapott. Napközben a fekete címkés cserkóval tette elviselhetővé a kémiaórákat, a munka végeztével engedte rá a sört. Senki sem hányta a szemére, ivott ott mindenki, a takarítótól az igazgatóig; akkor még a diákok is ittak. Ma már csak a tanárok, és kizárólag munka után, a diákok napközben snüszt rágnak, este meg jöhet egy kis fű vagy valami szintetikus. Nagy a nyomás. Valahogy túl kell élni az iskolai hétköznapokat.

Tütü tanárnő nagy túlélő volt.

Néhány éve újra kollégák lettünk. Ma is gyakran beülök az óráira, szeretem, ahogy magyaráz, senki sem tanítja olyan finom humorral a kémiát, mint ő. Aznap is ott ültem a hátsó sorban, amikor kopogtak − vagy inkább dörömböltek − a tanterem ajtaján. Az iskola Valentin-napi virágszállítói törtek be a kémiaórára, szív küldi szívnek szolgálat.

Tütü egykedvűen bólintott, adják át a küldeményt a címzetteknek. Utálta a pinkség eme szent borzadályát, meg hogy tanítványai szerelmes üzeneteket küldözgetnek és tanítási szünetet kérnek. Tütü a szublimációt magyarázta volna, ahogy a szilárd halmazállapotú anyag közvetlenül gőzzé alakul, és nincs közben olvadás, alig várta, hogy a kommandó eltűnjön, ők azonban kitartóan feléje tartottak.

Tütü megrémült, hátrált, nekiütközött egy padnak, azok meg csak jöttek, nyomultak felé.

− Tütü tanárnőnek hoztuk a küldeményt.

Tütü belepirult.

− És kitől? − dadogta. − Mert eddig még soha senkitől.

− Rajta van a szívecskén − válaszolta a kézbesítő fiatalember, és két csókot nyomott a tanárnő kipirosodott arcára. Tütü megfordította a rózsaszín szívecskét, és még jobban elpirult. Az asztalfiókba rejtette a virágot.

A kamaszlányok kihasználták a tanárnő figyelmének elkalandozását, a festett, felmatricázott műkörmök sebesen kopogtak a telefonok érintőpaneljein. Szálltak az éterben a szerelmes üzenetek.

A tanárnő visszatért a kísérletéhez, folytatta a szublimáció bemutatását, de a szemkontaktus elmaradt, hallgatósága a pad alá nézett és saját ölébe mosolygott.

− A szublimáció nem más, mint egy szexuális impulzus. − Az éberebbek elcsendesednek, felnéznek, alább hagy a zsongás. − Igen, egy szexuális impulzus, amely úgy változtatja meg irányát, hogy egy társadalmilag elfogadott, nem szexuális jellegű cselekvéshez vezet, például művészi vagy tudományos tevékenységhez. Maguknak milyen szinten van a szexuális szublimációs képességük? Na, erről írjanak egy esszét hétfőre. Boldog Valentin-napot!

Már a folyosón volt, rólam meg a rózsáról a fiókban teljesen megfeledkezett, mikor utánaszóltam. Visszajött. Nem tágítottam az asztal mellől, szoknyámat igazgattam, mintha elcsúszott volna, a gyűrődéseket simogattam. Kiöltöztem a Valentin-napra, a sminkem is ünnepi volt. De nekem egy szál virágot sem hoztak a sulis virágszállítók. Fordítsa már meg a szívecskét! Topogtam türelmetlenül. Ki küldhet öreg Tütünek rózsát?

A rózsaszín szívecskén ez állt: A te Valentinod.

− Az én Valentinom? − kacagott Tütü. – Tudod, az én Valentinomat a harmadik században lefejezte az isteni Claudius, aki szerint a jó katona nőtlen, mert ha családos, akkor veszít a bátorságából. Az én Valentinom ennek ellenére összeeskette kedvesükkel a szerelmes katonákat. Szerinted ezek ismerik egyáltalán Szent Bálint igaz történetét?

A tanáriban többen megmosolyogták Tütüt, amikor egy ketchupos üvegbe állította a Valentin-napi rózsáját. Hazafelé indultunk. Megkérdeztem, megiszunk-e péntek örömére valamit a közeli lebukóban.

Leereszkedtünk a környék legolcsóbb pincekocsmájába, ahol az egyetlen ital, amit nem vizeznek, az Unicum volt. Az előttem vonuló Tütü tanárnő a hosszú szárú pink rózsájával hadonászott, mintha egy hüvelyéből kirántott karddal éppen csatába indulna. Én meg követtem, kiöltözve, kisminkelve Valentin-nap örömére.

Beléptünk a félhomályba. A kocsmában nyolc férfi üveges tekintete meredt ránk. A kocsmáros kajánul vigyorgott.

− Valentin-napoznak a hölgyek?

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-02-13 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.