Videó

A Petőfi Irodalmi Múzeum videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Hoppál-Kovács Edit: Az érzelmek hullámtermészete

 

 

 

 

Az érzelmek hullámtermészete

 

A novemberi vasárnap nyirkos csendje észrevétlenül telepszik a házak falára. Alattomosan szivárog a hajszálrepedéseken. A gyűrődéseimet bámulom a konyhaablak üvegén. Mozdulatlanul ülök jó ideje, mint az alattam lakó kölyök leopárdgekkója. Kettőt pislogok percenként, igaz, nem az alsó szemhéjammal. Órák óta semmi mozgás. A folyosó végén lakom, látok minden ajtót. Kulturált szomszédok társaságát élvezhetem majd, cseng a fülemben az ingatlanos kortesbeszéde. És tényleg.

Már csak kéthavi törlesztő részletet kell kiköhögnöm. Anyám lakberendező, kihasználtuk a kis zugokat is. A műteremnek szánt szoba egyik falán nyitottunk egy hatalmas ablakot. Azt terveztem, bulit csapunk majd Julival, ha enyém lesz a lakás. Reméltem, hogy ideköltözik. Február elején ez a bizonytalan jövőkép is ködbe veszett.

Fenébe, elfogyott a cigim. A szekrény tetején dugdosom a félig szívott blázt. Kénytelen vagyok mozdulni. Találok egy utolsót. Megsárgult papír, de még érzem a pipadohány cseresznye illatát. Saját recept, Borkum és Drum keverve. Halleluja.

Ha Julira gondolok, muszáj rágyújtanom. Hétköznapi történet. Juli pszichiáter. Az egyetem után néhány év alatt kiépítette a praxisát. Egyszerre praktikus és sodróan veszélyes. Gyakorlatias énje türelmetlenkedett. Gyereket akart és biztonságot. Mégis, vagy éppen ezért, kislányos hévvel tapadt bele egy pókhálóba azon a bizonyos brüsszeli konferencián.

Lou Andreas-Salomé, az első női pszichoterapeuta jár a fejemben, akit Nietzsche megszállottan feleségül akart venni. A szeretője Rilke volt, mentora, barátja pedig Freud. Juli rajongott Lou-ért. Túlságosan is azonosult a hétköznapinak nem mondható életúttal. Végül Brüsszelben maradt, gyűrűvel fűzve szorosabbra a hirtelen szövődött köteléket. Nietzsche legalább tisztában volt vele, hogy az ember életét sokkal inkább a tudattalan impulzusok vezérlik, mintsem a tudatos döntések. Erről nem akartam tudomást venni. Nietzsche a csalódást írta ki magából, amikor Salomé nem őt választotta.

Nem panaszkodhatom. Ez az évem igazán termékeny. Májusban kiállításom nyílik, ha egyszer vége ennek a vírusmizériának. Józanabb napokon hálás vagyok Julinak. Ha boldogtalan vagyok, drámaibbak a képeim. Olcsó kölcsönhatás, de működik. Kedvenc filmje jut eszembe. A nő kétszer. A főszereplő életének kétféle változatát nézzük, párhuzamosan futnak a szálak. A hősnőt egyik reggel kirúgják a munkahelyéről. Haza indul. Az orra előtt csukódik be a metró ajtaja. Mi lett volna, ha eléri? Rajtakapja a barátját a szeretőjével, vagy mindez rejtve marad. A megkettőzött cselekmény elgondolkodtatott. Töprengek, mi lenne most, ha Juli a telefonját nem felejti az asztalon. Vajon együtt lennénk?

Rituálisan gyújtom meg az utolsó cigerettát, ahogy a szomszéd Feri bácsi mondaná. Mélyet szippantok, lassan engedem ki, egyszerre gomolyog számon és orromon keresztül az édes, sűrű füst. Hát, ő és Irma néni nem sokat tétováztak annak idején. Irma néni pironkodva mesélte, hogy egy hét után megkérte a kezét. Harminc éve élnek ebben a házban, jóban, rosszban, míg csak a halál el nem választ, szokta mondani kacsintva az öreg. Jónéhány évig tanított és publikált atomfizikusként. Igazi reneszánsz ember. Nem tudok olyat kérdezni, amihez ne kapcsolódna. Tavaly óta nehezére esik a beszéd, fél arca lebénult. Hosszan csöppen a nyál a folyosó kövére, ilyenkor beletúr a nadrágjába és természetes mozdulattal húzza elő a gondosan bekészített, frissen vasalt zsebkendőt. Már rendben is vagyunk. Irma néni kertészmérnök. Égszínkék szeme folyton mosolyog. Amikor mérgeskedik, akkor búzavirágkékre sötétedik. A nappalijuk, mint egy kisebb dzsungel. Tucatnyi növény burjánzik körülöttük. Irma néni negyven éve ikreknek adott életet. Az ikrekből családapák lettek. Vidéken élnek, így viszonylag ritkán jönnek látogatóba, különösen idén. Én veszélytelen vagyok, nem járok sehová.

Mázli, hogy nyáron jó áron elkelt az egyik képem, van némi tartalékom. Feri bácsi nem bajlódik az e-kereskedelemmel, hetente egyszer megkér, intézzem a bevásárlást a sajátommal együtt, vagy rendeljek neki újabb könyvet. Vitaminokat is csempészek a szatyorba, mielőtt átviszem. Sosem hozzák szóba, de a vasárnapi ebédnél valamelyikük mindig átkopog. Irma néni húslevese világbajnok. Kölcsönkenyér visszajár, kacsint rám huncut mosollyal.

Feri bácsi gyakran átjön, élvezettel véleményezi a munkáimat. A legutóbbi képekre azt mondta, Paul Klee hatását érzi rajtuk, de erőteljesen áthangolja a stílust az egyedi színvilág és a téma. Mostanában a cinóberből fogy a legtöbb, meg az égszínkékből. Irma néni kedvence a Hűtlenek álma. Tényleg nem rossz. Érintett vagyok. Soha nem mondtam el Julinak, de az első hetekben egyszer én is megcsaltam őt. Valahogy megijedtem. Tökéletes volt, én meg gyáva. Kölcsönkenyér visszajár. Én kire kacsinthatnék?

Kicsit zajos szomszédok lettek az utóbbi időben. Hiányolták az unokákat, végül befogadtak egy Border Collie-t, a Foltost. Megkérdeztek engem is, jöhet-e. Foltos különleges. Talán öt éves lehet. A legszebb férfikor egy kutya életében. Egész teste hullámzik a boldogságtól, ha Feri bácsival sétára indulnak. Az utóbbi hetekben párszor én is levittem Foltit, kora reggel. Irma néni vidámsága csillog a szemében, a farkát pörgeti, csapkodja körbe, tapicskol a mellső lábaival, amikor a kezembe veszem a pórázt. Mosolyognom kell, nincs mese. Útközben beszélgetek vele. Tapintatosan vakkant, amikor elmesélem neki, hogy a lelkem meztelenül ácsorog a hűtlenségen kapott nőm előszobájában. Egy kutyával ilyesmi nem fordulhat elő, a gyávaság talán, a hűtlenség soha, ezért fontos alaposan körbejárnunk ezt a témát. Szerintem sikerült. Szövetségesként bámul rám.

A foltok időnként szaporodnak, a fekete-fehérek közé szép cinóbervörös és tengerészkék keveredik, ahogy a padlón felejtett festékpalettán hempereg. Nem hagyja, hogy kimossam a szőréből, nagyokat ugrál örömében, azt gondolja, simogatás jön. Végül a vendégpöttyök rászáradnak. Színes kutyával szaladgálok a Városligetben, na és.

Folti nem érti a védekezés lényegét. Úgy vettem észre, a járványhelyzet is hidegen hagyja. Ha meglátja rajtam a fekete maszkot, hangos ugatásban tör ki. Talán kölyökkorában sok akciófilmet nézett. Örökmozgó, vicces kutyus, nem hazudtolja meg a fajtáját.

Most sem hagyja, hogy sokáig nyűglődjek, hallom, ahogy kilöki magát a résnyire nyitva hagyott bejárati ajtón és nyüszítve rohangál fel-alá. Valami történhetett. Mindent sokkal előbb megérez. A folyosót lezáró zöld vasrács rúdjai közé nyomja szűkölő fejét, aztán megpördül és visszairamodik Irma nénihez, aki a nyitott ajtóból figyeli, mi baja lehet ennek a bolond kutyának. Felkapok egy kabátot, a többiek is kijönnek a kétségbeesett vinnyogásra. Kérdezem, mi van, mindenki tanácstalan. A korláton kihajolva hiába nézelődünk, nem látunk semmit. Foltos nem nyugszik, mindannyian csitítjuk, én megveregetem a hátát.

Foltikám, nem tudok kutyául, ne haragudj, mi a fene történt, nézek kérdőn. Rohangál Irma néni és a rács között. A harmadik lakás ablakából belátni az egész utcát. Kinézek, semmi. Hol van Feri bácsi, kérdezem. Kicsit lement levegőzni, válaszol Irma néni remegő hangon. Gombóc nő a gyomromban, ahogy Foltosra nézek.

Talán két perc sem telik el, csapódik a nehéz kapu, valaki határozott léptekkel jön felfelé. Nem lehet az öreg. Folti szerint sem. Egy rendőr áll meg a rács előtt, nézné a neveket a csengő mellett, de akkor már ott tolongunk előtte, meglepetésében hátralép. Itt lakik Bartus Ferenc?, kérdezi köszönés nélkül.

Irma néni sápadtan válaszol. A férjét bevitte a mentő a Honvéd kórházba, közli a hűvös hang. Megbotlott a zebrán és elütötte egy autó. Könnyebb sérülései vannak, mondja ki végül a felszabadító mondatot. A rohadt életbe, nem tudtad ezzel kezdeni, gondolom dühösen. Irma néni arcába lassan visszatér az élet, de a szeme búzavirágkék, vagy inkább tengerészkék. Mi lesz most, be sem lehet hozzá menni. Ezen a számon tudnak érdeklődni, nyomja a férfi Irma néni kezébe a papírt, amit a mentős adott neki. Fel sem tűnik senkinek, hogy a rendőr már egy ideje elment. Csak állunk a folyosón. Folti valamelyest megnyugszik. Megérezted haver, guggolok le hozzá. Befúrja a fejét a kabátom alá. Nem lesz semmi baj, suttogom a fülébe. Megnyalja az arcomat.

Irma néni minden nap telefonál a kórházba. Feri bácsinak eltört a bal csuklója. Zúzódásokkal a combján és egy vékony repedéssel a bordáján, de megúszta. Az osztályos nővér szerint pár nap és hazajöhet. Sokáig nem tartják bent, kell a hely. A baleset óta minden reggel elviszem Foltost sétálni. Feri bácsit mindannyian várjuk haza. Én pacalt, a kedvencét, főztem tegnap este, Irma néni almás pitét sütött. Kettő körül kell érte menni a kórházba. Addigra a zárójelentés is megvan. A negyedik szomszéd bevállalja. Hallgatag építészmérnök, megbízható, rendes pasas, ő lakik a folyosó másik végén.

Tizenegy körül megszólal a vezetékes telefon. Éppen Irma néninél üldögélek, Foltos a székem mellett szunyókál. Ő is odavan a pacalért, és hármasban gyorsabban telik az idő. Irma néni felveszi, hosszan hallgat, csak annyit mond, viszonthallásra. Foltos felemeli a fejét. Belázasodott, sóhajtja, reggelre magas láza lett, pityereg. Csöndben ülünk. Felhívom a gyerekeket, szólal meg végül, praktikus üzemmódra kapcsol. Próbálom nyugtatni, de abba is hagyom, mert a hangom hamis. Szóljon Irma néni, ha kellek. Foltos nézi, ahogy elindulok az ajtó felé. Felugrik, aztán mégis visszaül. Okos kutya.

Feri bácsi már negyedik napja lázas. Nem tudok dolgozni. Foltos gyakran bekéredzkedik, visszaterelgetem, van apropója, hogy átmenjek. Ülünk a félhomályban. Felkutatunk egy ismerőst, a bátyja orvos a Honvédban. Megígéri, hogy ránéz Feri bácsira. Este nyolc körül csörög a telefon. A doki az. Folti a térdemre hajtja a fejét, szomorú, nyüszít, megremeg. Irma néni összeroskadva ül a kopott, sárga fotelben. Várom, hogy megszólaljon. Ferit átvitték az intenzívre, zokogja. Rendbe fog jönni, suttogom, de ahogy ránézek Foltosra, nem folytatom. Másnap reggel telefonálnak a kórházból, Feri bácsi szíve nem bírta.

Felgyorsulnak az események. Az ikrek intézik a temetést. Megbeszélik, hogy Irma néni felváltva lakik majd náluk. Beleegyezik, talán fel sem fogja, mi zajlik körülötte. A kutyát nem tudjuk befogadni anyuka, simogatja a hátát az egyik fiú. Erre kicsit magához tér, praktikus üzemmódra kapcsol, mint mindig, amikor valamit meg kell oldania.

Kint állok a folyosón, éppen a cigarettámat sodrom. Mindent hallok. Foltos a lábamnál fekszik. Irma néni kilép, int, hogy hajoljak le. Két fejjel vagyok magasabb nála. Suttog a fülembe. Csillagom, ugye befogadod Foltikát. Olyan jól megvagytok. A szeme most egészen fakókék. Megszorítom a karját, átölelem. Bármikor meglátogathat bennünket Irma néni, ha vége ennek a hülye járványnak, teszem hozzá a gombóccal a gyomromban. Elég már ezekből a nyomorult gombócokból. Induláskor Irma néninek adom a festményt, amit úgy kedvel. Talán egyszer majd sokat ér, mondom erőltetett vidámsággal. Megígérem, hogy havonta telefonálok, fotót küldök az új munkákról, és persze Foltiról.

Foltossal valami újba kezdünk. Kifeszítem a vásznat. Az érzelmek hullámtermészete. Ezúttal előbb van meg a cím, mint a kép. Kinézek a műterem ablakán, az ég búzavirágkék. Hirtelen Feri bácsit látom, amint alig kivehetően felhúzza vaskos szemöldökét.

Igenis, van rá bizonyítékom, az érzelmek interferenciája, mondom neki. Az interferencia hullámjelenség, csillogtatom meg a tőle felszedett tudásomat. Nem válaszol. Tessék, igazam lett. Mi más van Irma néni és közted, ha nem interferencia.

Juli fotóját bámulom. Ha volt is valaha hullámjelenség, inkább csak kioltottuk egymást. A bozontos kutyafarok aranysárgán rezeg. A legújabb festékes tubusom bánja. Én nem. Hempergünk az ócska rongyszőnyegen.

 

 

  
  
 

Hoppál-Kovács Edit 

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.