Videó

A Napút videója




Keresés a honlapon:


Balogh István: Csipeszekkel járó titok

 

 

 

 

Csipeszekkel járó titok

 

 

Közeledett unokám, Péter negyedik karácsonya. Néhány nappal az ünnep előtt a piacon, a bazársoron, megpillantottam a különösséget! Fa ruhacsipeszeket.

Ez kell Petinek!

És megvettem félszázat belőlük. Koszorúba fonta a kofa, s így volt az csodaszép az én szememben. Mire hazaértem, elment bátorságom, nem is hozakodtam elő, milyen kincsre leltem!

Teleraktuk a karácsonyfa alját, volt ott minden, a holdjárótól kezdve a szélmalomig, de Peti gyorsan rakásba rakta őket, aztán a cicákkal játszott, megmozgatta a lelógó szaloncukrot, a macska levadászta, még a szőnyegen is meglökdöste. Aztán várta az újabb prédát. Arra is sor került.

Apa nem ért rá semmire, valami összerakós járművet próbált életre kelteni, de a fia rá sem nézett. Ült a karácsonyfa mellett a szőnyegen, csöndben rakosgatta félre ajándékait. Valami csudajárművet fölvett, megforgatta, szemlélgette és letette. Aztán fölállt, ivott egy-két kortyocskát és odajött hozzám.

Tata! Olvassunk mesét!

Átvonultunk a szobámba, kézbe vettük Illyés Gyula örökbecsű munkáját, a Hetvenhét magyar népmesét.

Olvassuk a kisgömböcöt!

Éppen századszor kért erre, én meg századszor olvastam. A végén, mint mindig, utódom halkan megjegyezte:

Szép mese.

Éjjel odacsempésztem a csipeszeket a karácsonyfa alá. Szokatlan ajándékom biztosan meglepi Petikét. Aztán csöppet elszorult a szívem. Ügyetlen csomagocskámat talán észre sem veszi reggel a gyerekecske? És mit szól a Mama? Megdorgál hebehurgyaságomért? Csíptetőket három és fél éves gyereknek? Ajándék karácsonyfa alá? Nem sok hiányzott ahhoz, hogy fölkeljek ágyamból, négykézlábra ereszkedjem és kilopjam sutácska ajándékomat a karácsonyfa alól. Jó tündér segíthetett nekem, mert csúf árulásom előtt bizony elaludtam.

Kora reggel kávézgattunk, suttogva összegeztük a Szenteste történéseit, asszonyom elégedett volt mindennel, főleg a sok szép ajándékkal.

Peti nagyon megörült mindennek!

Világosodott már, a szülők még aludtak, a gyerek kilopakodott a hálószobából. Azonnal észrevette a karácsonyfa alatti újabb ajándékot. Bebújt az ágak alá, Megragadta a zsineggel átkötött csomagot, és belépett szobámba.

Tata! Nézd milyen szép ajándékot kaptam éjjel egy kisangyaltól!

Kisangyal járt nálad?

Kettő is. Röpködtek a szobában, nevetgéltek, játszottak egymással.

Te meg?

Fölkeltem. Nem ijedtek meg tőlem, szárnyukkal megcirógatták az arcom.

Különös.

Aztán mi van benne?

Titok, Tata.

Mikor fejtjük meg a titkot?

Azonnal, Tata! Csak kioldom a csomót.

Ujjacskáival harcolni kezdett. Vitéz katonákként összehangoltan viaskodtak a rózsaszín pöttömök, arca belepirult a küzdelembe. Mélyeket lélegzett, fújt hatalmasakat.

Segíts, Tata!

Svájci bicskám elvégezte a nehezét. Peti lassan fejtette le a papírt, s végre, megoldódott a rejtély. Nézte a gyerek, szemlélgette, kiterítette szőnyegre a csipeszkoszorút.

Nagyon szép – mondta.

Rábólintottam.

Mi ez, Peti?

Igazi ajándék.

De mire való?

Azt még nem tudom, Tata.

 

 

 

  
  
 

Balogh István (1946, Zenta) Nyugdíjas pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.