Videó

A Petőfi Irodalmi Múzeum videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Hajnal Mária: A kopjafa

 

 

 

 

A kopjafa

 

Megvetően nézte az osztályterem nejlonköpenybe bújtatott diákjait. Fehérre meszelt arcát mintha pengével metszették volna meg a szája vonalában. Vékony, elkeskenyedett ajkát élénk rúzzsal fedte be, maszkká kövült arca alatt egy tehetséges festő lelke élt, akit a nyugati művészvilág hajdan vállára emelt, de a vasfüggöny ebbe a szűk, levegőtlen tanterembe kényszerített.

Sosem tudják meg, mi a szabadság és a felhőtlen élet – gondolta, majd az osztálynapló után nyúlt.

Követte a tantervi kritériumokat, már rég megölte a benne élő anarchistát, aki színháborút követelt volna, aki merészen, kisollóval vágta volna le a gyerekekről ezt a rémes egyenruhát, aki megtanította volna nekik, hogy mennyi érzést rejt a világ és azt, hogy lehet ábrázolni a fények és árnyékok játékával. Festékes dobozokat szeretett volna a levegőbe dobálni és a hulló színek alá állni, de ehelyett, unottan és kiégve rajzórát tartott az 5.b-nek.

Kevés jegyetek van, hozzátok ki a házi feladatotokat!

Nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy a szénfekete hajú, bogárszemű kislány apukája egész délutánt szánt erre a házi feladatra. A cseresznyefalécből kopjafát kellett varázsolni!

Vésővel, késsel, húsklopfolóval haladt az előrajzolt vonalak mentén a büszke apuka és próbált bástyát, darázsfészket, csillagokat és írásjeleket faragni a puha fába. Különös gondot fektetett az emlékoszlop tetejére, melynek meg is lett az eredménye, hisz egy hibátlan korona vonalai rajzolódtak ki a gondossága okán.

A gyerekeim többre viszik, mint én! Lehetnének orvosok, vagy ügyvédek – gondolta elszántan, miközben farigcsálta a fát.

A céllövöldés fia, elhagyva a roma hagyományokat, röghöz kötötte magát és egy panellakás kényelmében reménnyel telve a jobb jövőben bízva, otthont teremtett.

 

A kopjafa elkészült, ott várta a tanár ítéletét a kislány barna kecses kezében, amikor a mögötte ülő szőke barátnője meghúzta a haját.

Figyi! Nem hoztam el a házimat, kölcsönadod? Én úgyis a névsor végén vagyok, te előttem viszed ki, talán nem veszi észre. Kérlek, kérlek!

 

A döntés előtt cikáztak a gondolatai a gyereknek, nem volt még elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon, így bizonytalanul és kelletlenül nyújtotta át a kis emlékművet az osztályzás után, melyre hármast kapott.

Firkált és álmodozott, virágokat, szívecskéket, rajzolt a papírra és várta vissza a kopjafáját, melyet épp akkor nézett meg a tanárnő, azzal a különbséggel, hogy a tulajdonjogot felette most nem ő gyakorolta.

Köszi, hogy odaadtad, képzeld, én ötöst kaptam! – huppant vissza boldogan a búzavirágkék szemű kislány a padba.

 

Ismét az övé volt a házi feladata, letette a padra és figyelte.

Hogy lehetséges ez? Hogy kaphatott ötöst rá? Hogy történhetett ez meg? Hogy érhet ugyanaz a darab hol többet, hol kevesebbet?

Próbált rájönni a rejtélyre az okos kis fejével, de csak hosszú évek múlva, amikor már nem kislány volt, és mert nemet mondani, sikerült megfejtenie a titkot.

 

 

 

  
  
 

Hajnal Mária

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.