Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Még a család sem olvassa el…

 

 

 

 

Még a család sem olvassa el…



Mellőzöttnek érezte magát a családjában Feri, a fiatal író, akinek műveit még a saját családja sem olvasta el. Micsoda balszerencse! Mikor Feri újabb novellája megjelent, s kivette a lépcsőházban a leveles szekrényből a lapot, megint csak maga olvasta azt. Most már nagyon felháborodott. Ágnes, az anyja éppen vasalt, apja, Márton pedig sepregetett a konyhában. Majd Feri azt mondta:

El sem olvassátok a novellámat?

Mindkét szülő hirtelen abbahagyta a munkáját, s nagyot nézett. Főleg az anya szégyellte magát. S Feri ott állt a konyha közepén a folyóirattal…

Majd elolvassuk! – mondta Márton.

Feri sértődötten a szobájába vonult. Apja letette a seprűt, s utána ment. Azt mondta neki:

Ne sértődj meg, kérlek!

De soha el sem olvassátok! Nemcsak a világnak írok.

Mi nem értünk az irodalomhoz. Úgy nem, mint te. De azért én sem vagyok buta ember. És anyád sem. De ha akarod, akkor add ide azt a folyóiratot!

Feri unottan nyomta apja kezébe a lapot. Márton olvasni kezdte a novellát. Mikor végére ért, elgondolkodott rajta.

Szóval egy munkásember – tűnődött el Márton. Ez nem én vagyok?

Ferinek még a tenyere is izzadni kezdett.

De… lehetséges… a tudatalattim…

Majd átkarolták egymást.

Most már odafigyelek arra, mit írsz – mondta Márton.

Az anya hirtelen megjelent az ajtóban.

Ti mit pityeregtek itt? – kérdezte.

Semmit. Csak elolvastam a fiam novelláját.

És ezért kell sírni?

A novellának köze van őhozzá is – mondta a fiatal író.

Ágnes egy pillanatra eltűnődött.

Majd én is elolvasom! – mondta az anya.

Márton kiment a konyhába s rágyújtott. Neje utánament. A konyhaajtót becsukta.

Ez a gyerek tényleg tehetséges! – mondta Márton a nejének.

Miről szólt a novella? – kérdezte Ágnes.

Nem is ez a lényeg.

Mi a lényeg? – kérdezte Ágnes.

Jobban oda kell, hogy figyeljünk Ferire!

Ez igaz! – tűnődött el megint Ágnes.

Szegény gyerek… – gondolkodott el az apa.

Közben Feri nekiült írni. Egy régi novellán dolgozott. Csiszolgatta. Majd Márton bement hozzá.

Most mit írsz? – kérdezte kíváncsian.

Nem lényeges – mondta Feri fásultan.

Hiszen azt akarod, hogy olvassuk a novelláid, nem?

Feri zavarba jött, aztán azt mondta:

Egy munkásemberről írok megint.

Mit csinál az a munkásember? – kérdezte Márton.

Semmi érdekeset, csak teszi a dolgát.

Majd Márton belenézett az írásba.

És iszik? – kérdezte Márton. De hiszen én nem vagyok iszákos.

Nem minden novella rólad szól.

Pedig olyanokat is írtál, ami énrám igenis igaz – felelt az apa.

Feri szemét dörzsölte, s egy mély levegőt vett.

Azt tudom megírni, ami engem foglalkoztat, ami körülvesz – mondta aztán.

Más is foglalkoztasson, mint én! – mondta az apja.

Jól van. Majd egy egész más történetet kitalálok végre.

Márton magára hagyta.



Amikor újabb novellája megjelent, már az apjának az volt az első dolga, hogy kézbe vegye a lapot. Elolvasta, majd mosolyogva azt mondta:

Na ez már egy nő története. Nem rólam szól.

Hát persze hogy nem!

Aztán Márton jobban belegondolt a dologba.

Ez nem az anyád?

Nem! – mentegetőzött Feri.

Márton nem hitt neki.

Jól van, akkor írj tovább! – mondta fásultan.

Majd Feri végre egy olyan témába fogott bele, ami mentes volt a szülőktől.



 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.