VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Még a család sem olvassa el…
Még a család sem olvassa el… Mellőzöttnek érezte magát a családjában Feri, a fiatal író, akinek műveit még a saját családja sem olvasta el. Micsoda balszerencse! Mikor Feri újabb novellája megjelent, s kivette a lépcsőházban a leveles szekrényből a lapot, megint csak maga olvasta azt. Most már nagyon felháborodott. Ágnes, az anyja éppen vasalt, apja, Márton pedig sepregetett a konyhában. Majd Feri azt mondta: – El sem olvassátok a novellámat? Mindkét szülő hirtelen abbahagyta a munkáját, s nagyot nézett. Főleg az anya szégyellte magát. S Feri ott állt a konyha közepén a folyóirattal… – Majd elolvassuk! – mondta Márton. Feri sértődötten a szobájába vonult. Apja letette a seprűt, s utána ment. Azt mondta neki: – Ne sértődj meg, kérlek! – De soha el sem olvassátok! Nemcsak a világnak írok. – Mi nem értünk az irodalomhoz. Úgy nem, mint te. De azért én sem vagyok buta ember. És anyád sem. De ha akarod, akkor add ide azt a folyóiratot! Feri unottan nyomta apja kezébe a lapot. Márton olvasni kezdte a novellát. Mikor végére ért, elgondolkodott rajta. – Szóval egy munkásember – tűnődött el Márton. Ez nem én vagyok? Ferinek még a tenyere is izzadni kezdett. – De… lehetséges… a tudatalattim… Majd átkarolták egymást. – Most már odafigyelek arra, mit írsz – mondta Márton. Az anya hirtelen megjelent az ajtóban. – Ti mit pityeregtek itt? – kérdezte. – Semmit. Csak elolvastam a fiam novelláját. – És ezért kell sírni? – A novellának köze van őhozzá is – mondta a fiatal író. Ágnes egy pillanatra eltűnődött. – Majd én is elolvasom! – mondta az anya. Márton kiment a konyhába s rágyújtott. Neje utánament. A konyhaajtót becsukta. – Ez a gyerek tényleg tehetséges! – mondta Márton a nejének. – Miről szólt a novella? – kérdezte Ágnes. – Nem is ez a lényeg. – Mi a lényeg? – kérdezte Ágnes. – Jobban oda kell, hogy figyeljünk Ferire! – Ez igaz! – tűnődött el megint Ágnes. – Szegény gyerek… – gondolkodott el az apa. Közben Feri nekiült írni. Egy régi novellán dolgozott. Csiszolgatta. Majd Márton bement hozzá. – Most mit írsz? – kérdezte kíváncsian. – Nem lényeges – mondta Feri fásultan. – Hiszen azt akarod, hogy olvassuk a novelláid, nem? Feri zavarba jött, aztán azt mondta: – Egy munkásemberről írok megint. – Mit csinál az a munkásember? – kérdezte Márton. – Semmi érdekeset, csak teszi a dolgát. Majd Márton belenézett az írásba. – És iszik? – kérdezte Márton. De hiszen én nem vagyok iszákos. – Nem minden novella rólad szól. – Pedig olyanokat is írtál, ami énrám igenis igaz – felelt az apa. Feri szemét dörzsölte, s egy mély levegőt vett. – Azt tudom megírni, ami engem foglalkoztat, ami körülvesz – mondta aztán. – Más is foglalkoztasson, mint én! – mondta az apja. – Jól van. Majd egy egész más történetet kitalálok végre. Márton magára hagyta. Amikor újabb novellája megjelent, már az apjának az volt az első dolga, hogy kézbe vegye a lapot. Elolvasta, majd mosolyogva azt mondta: – Na ez már egy nő története. Nem rólam szól. – Hát persze hogy nem! Aztán Márton jobban belegondolt a dologba. – Ez nem az anyád? – Nem! – mentegetőzött Feri. Márton nem hitt neki. – Jól van, akkor írj tovább! – mondta fásultan. Majd Feri végre egy olyan témába fogott bele, ami mentes volt a szülőktől.
Megjelent: 2021-01-12 20:00:00
|
