Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Székelyhidi Zsolt: A kékkőkúti csillag (részlet) 13. Hoteles Béluék

 

 

 

 

A kékkőkúti csillag

(részlet)



13. Hoteles Béluék

 

 

ittak még egyet. A pálinkától joggal remélték, hogy fokozódik az agyi tevékenységük és úrrá lesznek a helyzeten, ami egyébként nem volt olyan, hogy egykönnyen úrrá lehetett lenni rajta.

A szituáció, mármint ami most van – Bélu kiitta a poharát és folytatta –, nem épp általános. Szörnyek, mondjuk ki, magunk közt, hát szörnyek eddig nem voltak. Itt, az erdőnkben legalábbis. Mit lehet ilyenkor tenni, kérdem én. A szörnyekkel, meg magunkkal.

Lelőni... mindet? – bizonytalankodott Jóska a söre mögül, és elképzelte magát vadásznak, jobb mutatóujja akaratlanul behajlott.

Igen ám, de hogyan? – Bélu, hotel- és pálinkatulajdonos révén teljes magabiztossággal vállalta fel a szónok és a lelki vezető szerepét. A lelki rész természetesen kimerült abban, hogy itatta a berezelt bükkaljiakat és időnként Erzsókra kacsintott. – Hogyan is?

Hívjuk át Lackó főtörzst Bükkaljról? – kezdte Erzsók félénken, és mind a pult végében feketéllő telefonra néztek.

Nem, nem! Hülyeség, Lackó az ilyen dolgokban teljesen bigott. Bezáratná az egész erdőt és evakuálna minket Egerig, aztán pedig hasznot húzna.

Az UFÓ-ból? – pillantott kissé értetlenül Erzsók.

Bigott? – értetlenkedett Benő, az egyre jobb kedvű kőművessegéd, aztán felkuncogott.

Ezt meg kell szervezni, az biztos! Bélu, neked ott a puskád, igaz? – Jóska, a kőművesmester látta is maga előtt a megoldást, terepruhába öltözve, a gyér levelű lombkoronákon átszűrődő hajnali fényben, harmad- vagy negyedmagával kushad egy vaskos bükk törzsénél, a sapkája lehúzva szemöldökig. Egyetlen nesz sem kerüli el a figyelmét. Még egy pálinka... – Hat órakor pontban kilépünk a Cseresre talpig fegyverben...

Nekem van bicskám! – reagált rögtön Benő, és olyan komoly arcot vágott, amilyet csak tudott.

Szóval fegyverben – kezdte újra, nyomatékkal a hangjában Józsi –, higgadtan, átgondoltan...

 

Hirtelen gyanús fénypászma villant kívülről. A sóder a feljárón recsegett-ropogott, mintha valami súlyos járna rajta.

Józsi a szája szélét is beharapta, úgy elhallgatott. A többiek megmerevedtek, szemüket az ablakokon, ajtón felváltva járatták. Közben füleltek veszettül. Ahogy a recsegés pár másodperc múlva megszűnt és olyan csend lett, akár a bükkalji temetőben, mindannyian egyszerre mozdultak: Bélu a pult mögé osont, Jóska oldalhajlással legurult a székről, be az asztal alá, Benő pillanatok alatt felhörpintette a maradék deci Borsodit és közben Erzsók fenekét stírölte, aki nehézkesen próbált bepréselődni a szarvasaggancs trófea alá helyezett, üres kiskomódba.

Kintről több csapódás hallatszott, majd mintha szörnyű lépések közeledtek volna az étterem ajtajához. Tompa hangok, aztán egy kislányosan vékony, kísérteties hangfoszlány. Egy erősebb puffanás.

Bejön! – súgta eltorzult arccal Jóska. – A puskát azonnal! Bélu!

Bélu kilőtt a pultból és rohanni kezdett. Négy elnyújtott lépéssel kiért az étteremből, eltűnt a folyosón, a távolodó zajok szerint egyenest az emeletre.

Benő! A széket! – Jóska ösztönből vagy a saját egójától vezérelve, mindegy is, kézbe vette a kis csapat sorsát. Elemében volt, kibújt az asztal alól, a szeme a pálinkát kereste, de az üres pohár láttán inkább Benőre meredt, és amikor megvolt a szemkontaktus, fejével az ajtó felé biccentett. Benő hezitált egy-két másodpercig, felállt, maga alól kirántotta a széket és tétován elindult a bejárat irányába.

A kilincs lefelé mozdult. Az ajtó nyílt.

Benő maga fölé emelte a széket, nem volt benne biztos, hogy készen áll a harcra, de volt benne annyi ital, hogy már nem kellett gondolkodnia. A bicepsze megfeszült, erősebben markolta a széklábakat.

Jóska maga felé döntötte a kisasztalt, miközben letérdelt és igyekezett takarásba kerülni. Arra nem számított, hogy az abrosszal együtt az üres sörösüveg és a két pohár a fejére és a vállára gurul, onnan a földre. Megállt benne az ütő. A poharak ugyan nem törtek szét, viszont a barna borsodis üveg előgurult, pont a két asztalsor közti folyosóra. Jóska kétségbeesett, de csak egy pillanatra.

Elkészültek a legrosszabbra. A hotel hátuljából vaskos rohanással viharzott elő Bélu, kezében a vélhetőleg töltött puskával, ellenőrizni ugyanis elfelejtette a lőszerezettséget.

Az ajtóküszöbön kis termetű, hosszú hajú alak lépett be, az arca alapján kislánynak tűnt. – Egy Mirindát kérek. – kezdte. – És milyen sütijük van?

Viru, tessék köszönni! Ha valahová belép az ember, akkor azt mondja: Jó estét kívánok! Így.

Bélu ajtóra fogott fegyverrel állt a bárpultnál, Benő az utolsó pillanatban meg tudta állítani a lendülő széket, ettől viszont elvesztette amúgy is kényesen ingó egyensúlyát és beesett az ajtó mögé.

Bassza meg! – harákolt Jóska, majd bosszúsan a földön megállapodott Borsodi üvegre nézett. – Bélu, adj már még egy sört, a k... életbe!

Jó estét, Andriskám, jó estét, Mártika! Jó estét, Vilmos bácsi! – Erzsók nagy nehezen kászálódott ki a szekrényből, kényelmetlen mosoly ült a szája szélére, miközben rendbe szedte magát. – Szia, Virukám, megnézem, milyen süti van a hűtőben, bár szerintem, ha van is, nem mai. Lehet, még az, amit én sütöttem.

A Mirinda mai! – jelentette ki Bélu jelentőségteljesen, miközben szúrós szemet villantott Erzsók felé. A puska még az ajtónak meredt, Vilmos bá halkan feljajdult, amikor észrevette. Talán a háború néhány rosszabb emléke jutott eszébe a neki szegeződő csőről, talán egyszerűen megijedt, mindenesetre görnyedve igyekezett bentebb, alulról kerülve a golyó esetleges röppályáját. Utoljára Andris lépett az étterembe, bezárta az ajtót.

Jó estét, Bélu! Uraim, Erzsike! – Köszönt körbe. – Tudhatnak valamit, lerí a nézésükről. Látod, Márti, jó helyre jöttünk, itt válaszok vannak és bátor emberek. Bezzeg az a... – A gondolatmenet végén a hülye piacos biztonsági őrről akart néhány keresetlen szót ejteni, aztán elhallgatott, a példálózást mégsem látta helyénvalónak ez esetben. Nem úgy Józsi:

A kőműves gyerek, Kis-Szabó, például egy komplett hülye volt, nem bátor. Az volt, aki úgy akarta kiszabadítani a bikát a felhalmozott boroshordók közül, hogy belelőtt volna a hátsójába. Ha engedjük, persze. Nem volt eszénél a fiú, az hétszentség. Toxiknak hívtuk, mert nem ám pálinkát ivott, hanem maga kevert valami hatvan százalékos szeszt otthon, azt hozta mindig dzsekizsebben. Az iskola kémiaszertárából lovasította hozzá az ibriket meg a főzőlavórt. Mi ugyan nem ittunk belőle egy kortyot se, csak vagy háromszor, négyszer. Hijnye, micsoda vacak ital. Lehet, hogy több százalékos volt, nem rémlik tisztán... Toxiknak végül le kellett vágni a bal lábát, mert...

Jóska eszmefuttatását hallgatni annyiban jó volt, hogy kicsit kifújták magukat, Bélu leeresztette a puskát, Erzsók

Mirindát bontott Virunak, Benő előjött az ajtó mögül és ráült a székre, amivel elesett.

Szóval akkor mindenki látta a becsapódást? – kérdezte Andris, mert végül is ez volt a legfontosabb dolog, amiért idejöttek, és hát kellett az információ.

Mik azok a kérdések, Andris? Vagy ez már az volt, igaz? Egy kérdés. – Bélu újabb poharakat bányászott elő a szekrényből, ennyi felest már régen töltött a pultból, amennyit most készült. A birsből muszáj még egy teli üveg. – Láttunk valamit. Józsiék hallottak – kezdte. – Hát úgy döntöttünk, kimegyünk. Majdnem a vesztünkbe. Arra nem lehetett felkészülni. Ami ott tanyázik, vagyis oda került, leesett. Veszélyes odamenni. Megtettük, de visszafordultunk. Egyelőre a hotel a legbiztonságosabb hely a környéken. Nem, Józsikám?

És van pia – tromfolt lényegretörően Benő, aki székkel együtt került a pulthoz, de nem ült rá vissza, mert akkor alacsonyabban lenne a szája, mint a poharak, ami az ő esetében majdnem ugyanolyan veszélyt jelentene, mint kimenni a sötétbe.

Viru, ezt a mézeskrémest még én hoztam a múlt héten. A hűtőben maradt... – Virunak felcsillant a szeme, elvette Erzsóktól a kistányért és a nagy szelet sütit, leült a közeli asztalhoz.

A birst érdemes megkóstolni, még friss, de nem karcos, mert raktam alá barackágyat a zamat miatt – jellemezte odaadással a kitöltött italt Bélu, aztán hamar észrevette, hogy eltért a tárgytól, és hogy Andris meg a neje türelmetlenkedve várták a folytatást, hát leszegte a fejét és töltötte tovább némán a pálinkát.

Nekem vodkát adjon, ne azt! – kérte Márti, mire persze mindannyian úgy néztek rá, mint egy földönkívülire. Hogy-hogy nem iszik a csapos által kínált jóféle pálinkából, nahát, volt a rosszalló szemekben. UFÓ ide vagy oda, ez azért furcsaság a javából. Nem igaz?

A társaság alkohol körül forgó gondolatai közé Viru zanzája úgy esett be, mint jégkocka a koktélba:

A cél az: rájöjjünk, mi zuhant Kékkőkút szélére. Vilmos bácsi szerint egy földöntúli tünemény, esetleg angyal. Apu szerint a ruszkik vagy rosszban sántikáló militáns alakulat. Azt nem tudom, mi a militáns, de én hiszek neki. A sántikálást mindenki tudja. Szerintem ugyan egyértelmű, hogy UFÓ, benne a Földet uralmuk alá hajtó alienek, akik általában híres embereknek látszanak vagy fontos politikusnak, de közben belül elképesztő, nyálkás szörnyetegek. Szerintem. Száraz a süti. A vaj a krémben nem a legjobb, valószínűleg inkább margarin. De azért édesnek édes. Köszönöm, Erzsók néni, finomat sütöttél.

Mint Donald Sutherland A testrablók támadásában? Ott is a militánsok sorai közé férkőztek be az agyak irányítását átvevő, féregszerű űrlények... Hátul, a nyakukon keresztül jutottak be. Céltudatos, érzéketlen gépekké váltak. Mondjuk én csak ezt az egy horrorfilmet láttam, de... – Erzsók félelemmel vegyes furcsálkodással reagált Viru nyálkaszörnyeire, András viszont idegesen szakította félbe:

Nem azt mondtam, hogy militáns. Inkább azt, hogy... katonai. Talán egy kémrepülő. Várható, hogy hamarosan ellepik a falut a mil... a légierő alakulatai. Vagy az FBI. És végképp nem szörnyek!

Azért szívesen, Virukám!

Igyunk!

Ittak. És ettől szépen megkönnyebbültek. Illetve jobban berúgtak. Mártinak mégsem ízlett a vodka, a poharával Andris koccintott. Talán legközelebb mégis elfogadja a pálinkát.

 

 

 

 

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.