Videó

Szabados Árpád videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Hajnal Mária: Árnyak között – Bulimia nervosa

 

 

 

 

Árnyak között – Bulimia nervosa

 

A legyőzött elme a legjobb baráttá,

a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik.

/Bhagavad Gíta/

 

I.

 

A tantestület tagjai az ebédlő előtt tolongtak. Az aulában még zenélt a háromszemélyes zenekar, de már mindenki az asztalokon gyöngyöző húslevest várta. Az elit iskola ódon falai között a minden évben megrendezett jótékonysági bál vacsorája zajlott éppen. Ő is mosolyogva foglalt helyet az asztalnál. Mélyen merített az aranysárga léből, a karfiolrózsák mellé, a merőkanálba került néhány szál tészta és sárgarépa is. Élvezte az ízeket, a friss zöldségek illatától még a napfény is felderengett benne a hűvös ősz ellenére. Amint kiürült a tányérja, ismét merített egyet, de most már kereste a karalábét és a kelbimbót is. Második fogásként többféle húst és köretet szolgálták fel. A rizst kerülte, helyette inkább a majonézes kukoricasalátát választotta. Miközben evett, kellemesen eltársalgott az asztalszomszédjaival.

Nagyon csinos vagy ebben a ruhában, mennyit fogytál? – kérdezte tőle az idősödő kémia tanárnő.

Tizenegy kilót.

Tizenegy kiló, nyolcvan dekát, amely holnapra már tizenkét kilóvá avanzsálóik – mondta volna büszkén, de nem akart túlzásokba esni, ehelyett inkább belebökött egy nagy szelet húsba a tálcán és a tányérjára ejtette.

Hirtelen eszébe jutott, hogy sok lesz a húsból, innia is kell, különben nehézségei lesznek később. Az órájára pillantott, látta, hogy még bőven van ideje. Úgy olvasta a menü kártyán, hogy a kedvence lesz a desszert. Megette a gesztenyepürét, de kért még egy adag aranygaluskát is. A tészta miatt aggódott, a hús miatt nem kellett volna indulnia, de a szénhidrát gyorsan felszívódik. Ivott még egy nagy pohár kólát is, elnézést kért és gyorsan kisietett a mosdóba.

Mély levegőt vett, a kagyló fölé hajolt és kiöklendezte az életenergiát, azt az ételt, amely az ellensége volt és nem tűrhette meg magában néhány óránál tovább. Az étel állt a boldogsága és boldogulása útjába, a szépség, a karcsúság vonzó, a vonzó emberek pedig sikeresek. Ő pedig vágyta az elismerést. Úgy érezte, mindent megtett, hogy révbe érjen, már csak az alakján kell finomítania. Rájött, hogy a sors kiszámíthatatlanságát nem uralhatja, viszont azt szabályozni tudja, hogy mikor és mit eszik, vagy mikor és mitől válik meg a célja érdekében. Újra érezte a vanília, a gesztenye majd a majonéz ízét, de csak akkor lesz elégedett, ha a sárgarépamaszatokat is viszontlátja.

Boldog volt, úgy érezte nem veszett kárba az elmúlt hónapok koplalása, túljárt egy alapösztön eszén, megtalálta azt a kiskaput, amely segített abban, hogy életben maradjon. Most ismét tud böjtölni, pár napot biztos megint kibír evés nélkül.

Visszament a terembe és táncolt, élvezte a rá irányuló fényt és a felé szálló bókokat. A férfiak megörültek érte, a finom, nőies mozdulataiért, a sziréni hangjáért és az egyénisége millió árnyalatáért. Mindenki más elfogadta és szerette, kivéve önmagát és az édesanyját.

 

II.

 

A széltől ütemesen rázkódó redőnyök hangjára kelt. Lassan kikászálódott az ágyból, és lement a konyhába. Az édesanyja már a konyhaasztalnál ült és megvető tekintettel nézett rá.

Hozd végre helyre magad! Hogy nézel ki? Három hónap Auschwitz kellene neked, akkor talán látszana a derekad.

Töltött magának egy pohár tejet, lenyelte a könnyeit és visszament a szobájába, visszabújt az ágyba és magára húzta a biztonságos takarót. Le fog fogyni, ha minden nap harminc dekát sikerül leadnia, akkor karácsonyra megszabadul a telt vonalaitól és nem lesz az édesanyja szégyene.

Úgy határozott, ma tanulni fog. Az iskolában imádták a diákok, irodalmat tanított, de úgy, ahogy csak kevesen. Játszott, vibrált, mesélt, az irodalom nagyjai ott sétáltak az óráin, azt képzelte, bent ülnek ők is az iskolapadban és engedte, hogy megsúgják neki a titkaikat, amelyet ő közvetített a diákjai felé.

Bizonyítási vágya magasabb volt a Himalájánál. Nem volt érzéke a nyelvekhez, vért izzadt a diplomájához szükséges nyelvvizsgájáért, de hogy ne folyton az evésen járjon az esze, úgy gondolta, megtanul eszperantóul. Állítólag ez a legkönnyebb nyelv a földkerekén. Már egy éve gyűrte, tanult, amikor csak ideje engedte. Már befizette az alapfokú vizsga díját, jövő héten végre elmegy. Ez már a második vizsganapja volt, az elsőnél nem érzett magában elég tudást, így el sem ment a kitűzött napra, de most ott lesz, most biztosan elmegy.

Délután négy óra felé érezte először a kínzó éhséget, ehetne, de nincs alkalma megszabadulni az ételtől, az édesanyja hallaná, amikor hány, ezért csak jeget szopogatott. Hat óra felé már fájt a feje, a sötétség eluralta az elméjét, ott settenkedtek a fekete árnyak körülötte.

Gyenge vagy – súgták, – gyenge és kövér, sosem viszed semmire! Még férjed sincs, csak a rezgő hájad, nem kellesz senkinek!

Újra lement a konyhába, csukott szemmel vette ki a tejet a hűtőszekrényből, kakaót készített, meg kellett emelnie a vércukorszintjét, hogy ne ájuljon el. Vas akarattal hagyta figyelmen kívül a hűtő további tartalmát, eltökélt volt és stabil, nem eszik!

 

III.

 

A folyosón már tolongtak a fiatalok, a huszonöt évével ő volt a legidősebb közöttük. Elolvasta a betegség tételt, gyorsan átfutotta a nyelvtant is és közben arra gondolt, milyen bölcs és előrelátó volt, amiért nem szólt senkinek. Ha megbukik a vizsgán, a kudarca rejtve marad. Az elsők között hívták be, a rövid bemutatkozás után kihúzta a tételét. A betegséget, a leggyengébb láncszemet! Nehezen tanulta meg a betegségekre jellemző tüneteket, még meg sem szólalt, de elkönyvelte a bukását. Fojtott hangon válaszolt a szituációs gyakorlatban hozzá érkező kérdésekre, amelyek csak úgy záporoztak rá.

Hölgyem! Rosszul töltötte ki a jelentkezési lapját? Sajnos visszatérítést már nem tudunk adni, újra be kell jelentkeznie a vizsgához – közölte a bizottság elnöke.

Újra? Igen, persze, még szükségem van egy kis időre, hogy megfeleljek, sajnálom, hogy raboltam az idejüket.

A csodálkozó tekintetek meglepték.

Kisasszony, az Ön tudása kimagasló! A nyelvtana tökéletes, a kiejtése gyönyörű, a fogalmazása választékos, ha tehetnénk kiállítanánk a felsőfokú nyelvvizsga bizonyítványát, de sajnos csak az alapfokra van felhatalmazásunk! Rosszul mérte fel a képességeit, lehetne több önbizalma, Ön kitűnő nyelvész.

Kitűnő, rosszul mérte fel önmagát, önbizalom, nincs dereka, három hónap Auschwitz ezek a szavak zsongtak a nő fejében, amikor rácsukta az ajtót a bizottságra. Valamit elrontott, valami itt nagyon nincs rendben! Méregnek tekintünk minden olyan anyagot, amely az élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget, vagy halált okoz – ismételte a tételét.

Anyagot, és ha nem csak anyagot, hanem gondolatot is? Levegőt akart, tiszta friss levegőt, életet, életerőt, ételt. Szabadságot, egy mérgektől mentes otthont, ahol végre megtanulhatja szeretni és elfogadni magát.

 

 

  
  
 

Hajnal Mária

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.