Videó

Szabados Árpád videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Nyolczas Marcsi: Este felhívlak

 

 

 

 

Este felhívlak

 

 

Emese édesanyja kilencven múlt a télen. Egyedül él egy kertes házikóban a város szélén. Napközben gondozónő vigyáz rá, esténként a családtagok beosztás szerint látogatják, vacsoráztatják, beadják a gyógyszert, megágyaznak neki. Mami jobban emlékszik arra, mit csinált gyerekkorában, mint arra, hogy bevette-e a gyógyszert. A szomszédok, mint faluhelyen, mind ismerik egymást, megállnak a kerítésnél, szívesen beszélgetnek vele. Emese, ha éppen nem megy el hozzá, a biztonság kedvéért esténként felhívja őt, hogy hallja a hangját. Emese ma különösen fáradt volt, ezért előbb megfürdött, hátha felfrissül kissé. Köntösbe bújt, beindította a mosógépet és telefonnal a kezében belehuppant a fotelba.

Szia Mami! Hogy vagy?

Szerbusz Drágám! Köszönöm jól. Képzeld a szomszédban, tudod a Manci néni felöli oldalon, ahol régen vegyeskereskedés volt, én még gyerekkoromban ott vettem a krumplicukrot, persze olyat már nem lehet manapság kapni, pedig milyen finom volt, igaz, hogy jó kemény darabokból állt, úgy kellett szétfarigcsálni,

Emesének hangosan megkordult a gyomra, még nem ebédelt. Felhúzott vállal a fülére szorította a telefont, és kiment a konyhába. Elővette a kedvenc sárga fazekát, hogy főzzön egy kis tojáslevest.

Szóval a Manci néni felöli oldalon lakó Garbóciék, tudod, ahol a vegyeskereskedés volt, hát azokat úgy hívják, hogy nagy Évi, meg kis Évi, mert az anyját is úgy hívják, hogy Évi meg a lányát is, az apa nagy Sándor, a fia meg a kis Sándor,

Lejárt a mosógép. A leves még forró, ehetetlen volt, amíg hűlt, Emes kiteregetett, és közben fél füllel hallgatta Mami beszámolóját.

Tudod ott laknak a Manci néni felöli oldalon, és ezek most elváltak, de csak papíron, mert nincs hova mennie a nagy Sándornak, csak a kisházba bútorozott be a kert végében, a kis Sándor már elköltözött, családja van, de a kis Évi most is az anyjával él, a nagy Évivel abban a házban ahol régen az a vegyeskereskedés volt, az egész környéken ez az egy bolt volt, mindenki idejárt, én is ott vettem a krumplicukrot, azzal szemben laknak a Szemkóék, abban a sárga hosszú házban, na ott meg mindenkit Gábornak hívnak, van Papa Gábor, Apa Gábor, és kis Gáborka, a postás nem tudja kinek adja oda a levelet, az a hosszú sárga ház tele van Gáborral, szemben a Garbóciékkal,

A gondozónő szerint Maminak már otthonban volna a helye, ott tudnának rá igazán vigyázni, szakszerűen ellátni. Emese örökre itthon tartotta volna, tudta, Maminak a kert a mindene. A gondozó néhány speciális intézmény elismerhetőségét is megadta. Emese a neten böngészett, ahol több lehetőséget is talált. Nehéz szívvel kanalazta a kihűlt levest, miközben felírta a telefonszámokat.

Ahol a vegyeskereskedés volt, még megvan a redőny ma is, amit a bejáratra húztak, a Garbóciékkal szemben a Szemkóék, és mellettük laknak a Kiss Katiék, de őket tényleg úgy hívják, hogy Kiss, két s-el, ez a becsületes nevük, ennek a Kiss Katinak három fia is van, hát azt már nem tudom, hogy hívják őket, nagyon aranyos ez a Kati, mindig köszön, kérdezi, hogy vagyok, beszélgetünk, ő is emlékszik a vegyesboltra, abban megegyeztünk, hogy jó volna most is, ha lenne itt egy bolt.

Mikor Emese levette a füléről a telefont, már hajnalodott.

 

 

 

  
  
 

Nyolcas Marcsi (Budapest, 1952)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.