VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kupi Rebeka: Benedek
Benedek
A tükörben nézem a falbéli teret, benne magamat. Fogak közt póló, túl hosszú, vagy én vagyok túl rövid. Benedek lett volna. Várták nagyon. Babaruhák, falra festett versenyautó. Vele együtt a család pulzusa is megállt. Értem őket, a szavaik, a sírás felét, a másik része csak bánt. Nem vagyok elég, hogy jobb legyen nekik, a meg nem született többet ér. Önző érzés mások szomorúsága miatt haragudni. Nem is merem bevallani teljesen. Vágom a hajam, nagy csomókban a padlóra hullik. A tükörkép táncolni kezd, túlvizezett festék a retinavásznon, legördül, pillanatnyi tisztaság, következő. Nem végeztem vele, nem is terveztem. Mit akartam egyáltalán? A szüleim szerint figyelmet. Mérgesek rám. Anyám kopaszra nyír, máshogy nem lehetett kiigazítani. Pár hét, iskolakezdés. Rosszul jár a naptár, nem engedte kinőni a hajam. Én vagyok a furcsa lány. Vagy fiú. Nem tudni biztosan, mindenki találgat. Érdekes játék, az öltözőben az osztály fele meglepetten nyugtázza női mivoltom, másik része elégedetten néz körbe. Fogadásokat nyernek rajtam. Néhány alteros lány odaszól, hogy tetszik nekik a stílusom. Kösz, de csak rákos vagyok. Harmadik óra után eljövök. Zenét hallgatok arról, hogy milyen szar az élet. A metrók hangja sárga vagonokká lesz, majd újból szertefoszlik. Fények ugrálnak a szerelvények alá. Nem tartok sehová. Beküldtem egy hajléktalant cigiért a dohányboltba. Azt mondja, csak akkor adja oda, ha kap belőle. Haza úgysem vihetem, elszívjuk ketten. Közben beszél hozzám. Időrágta tekintetével a sínpáron túli graffitivel kitetovált falat nézi, bátor őrültek firkáit. Nem kérdez, nem érdekli a kinézetem, csak megosztja a kopott szürkeállományban rekedt történeteket. Ezután minden hétköznap együtt cigarettázunk, hallgatom félőrült meséit és egy órára nem én vagyok a furcsa. Nekem ő a Benedekem, és az otthonit, mire a hajam visszanő, el is tudom engedni.
Megjelent: 2020-10-14 20:00:00
|