Keresés a honlapon:

Nem tudják, de teszik – nyelvkeresés egy túlélési modellhez (Csanda Máté)

Kezdhetnénk persze azzal, hogy dínókról szól(t) Cséfalvay András kiállítása, majd rögtön cáfolhatnánk is e kézenfekvő felismerést, merthogy néhány percnyi szemrevételezés után nyilvanvaló, hogy másról, többről van (volt) itt szó: a dinoszaurusz alakja inkább afféle tematikus ürügy, egy sok szálon futó, gazdagon rétegzett diskurzív-narratív háló vezérmetaforája.

Utólagos reflexióról van szó, hiszen most, hogy újra átszűröm magamon a kiállításon látottakat, már a finisszázs is véget ért. Arra viszont máig pontosan emlékszem, hogy a galéria félhomályos terébe lépve nem a kettős csontvázmodell (elsőre picit bombasztikusan ható) sziluettje tűnt fel elsőként – a tekintetem egy ponteszerűen megvilágított kis méretű reprodukción akadt meg. A brooklyni Charles R. Knight festményén (1896) két önfeledten hancúrozó dryptoszauruszt látunk – nehéz szabadulni a sejtéstől, hogy a festő kutyák vagy macsák alapján modellezte a szüzsét. 

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-08-18 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.