Keresés a honlapon:

Pénteki kultúrrandi Oláh Norbi festőművésszel (Takács Dalma)

Ha lehengerlő építészetről beszélgetünk, a többségnek mondjuk a Reimsi katedrális vagy a Sagrada Família jut eszébe. Ezzel szemben Oláh Norbi a nyolcadik kerület omladozó tűzfalaiba és cserépvesztett háztetőibe szeretett bele. Félreértés ne essék: a művész képei „szociopornótól” mentesek, őt kizárólag a „csendes”, lecsupaszított épületek érdeklik.

Festőként alkotsz, de a képeidet végignézve egyértelmű az építészet iránti rajongásod. Melyik jött előbb? Az ecsetek vagy a téglák?

Előbb az ecset. Mindig is a festészet érdekelt elsősorban, de az is igaz, hogy maga a téma felkeltette az érdeklődésem az építészet iránt. Azért kezdtem el épületekkel, utcákkal, terekkel foglalkozni, mert szeretném megfesteni a környezetemet. Szeretnék olyan témákat megragadni, amik minden irányban körülvesznek, és a maguk köznapiságában érdektelenek ugyan, de ha a vizuális leképezés segítségével ráirányítjuk a figyelmet, akkor rögtön érdekessé válnak. Mondjuk úgy, hogy ez egyfajta realista törekvés. Ilyenek a háztetők és tűzfalak egymásba érő sora a városban. Többször kaptam visszajelzést olyanoktól, akik figyelemmel kísérik a munkámat, hogy egy-egy kiállítás után maguk is elkezdik megfigyelni ezeket a struktúrákat.

 

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-07-01 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.