Videó

A Törzsasztal Szabó Zoltán Attilával csatorna videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

A pusztítás fenséges tárgya – Lichter Péter és Máté Bori: A horror filozófiája (Szabó Zoltán)

Lichter Péter és Máté Bori új filmje sok szempontból a korábbi munkáikban már megkezdett gondolatmenetet fűzi tovább, azok problémáihoz és kérdésfeltevéseihez tér vissza ismét, valamint bizonyos értelemben azok betetőzését is jelenti. A horror filozófiája ugyanis különös metszéspontját kínálja a Fagyott májusnak (2017) és a The Rubnak (2018), ahol az előbbi kísérletei a horrorfilmek jólismert hatásmechanizmusainak dekonstrukciójára az utóbbiban alkalmazott módszertannal, vagyis az előre kódolt, „talált” nyersanyag roncsolásán keresztüli átírásával egészül ki – továbbra is rohad a felvevőgépben valami, mondhatnánk Arany János Hamlet-fordítását kissé kitekerve.

Ennek az apropóján vették ezúttal az alkotók alapul Noel Carrol azonos című műfajelméleti kötetét és az első két Rémálom az Elm utcában-film 35mm-es kópiáját, azonban Lichterék filmjére nem érdemes úgy tekinteni, mint szimpla adaptációra, ami az amerikai filozófus 1990-es könyvének fontosabb meglátásait és gondolatait próbálná illusztrálni Wes Craven horrorklasszikusain keresztül. Noha a film tagolásából látszólag pont az következhetne, hogy a különböző technikákkal kifacsart képsorok valamilyen módon feldolgozzák a beidézett passzusokat, Carrol tudományos műve sokkal inkább csak kiindulópontot jelent az alkotók számára, az általa felvetett problémák pedig Lichter és Máté sajátságos filmkészítési praxisán keresztül a szó szoros értelmében leképeződnek, szövegiból képivé lesznek, képpé formálódnak. 

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.