Keresés a honlapon:

Kántor Péter: Fáj ez az érintésmentes világ (Rácz András)

Nincs ajándék-szabadság  –  a József Attila- és Babérkoszorú-díjas költővel beszélgettünk.

2016-ban többek között ifjúkori illúzióinak elvesztéséről mesélt. Úgy fogalmazott: „a 80-as, 90-es években még viszonylag fiatal ember voltam, és minél jobban lazult a diktatúra, annál jobban bűzlött, és annál elviselhetetlenebbé vált. Az első Megtanulni élni írásakor, ha csodában nem is bíztam, mégis tele voltam izgalommal, pozitív várakozásokkal. Annyira nem, mint valaha a 20. század elején azok az emberek, akik úgy képzelték, hogy rövidesen megvalósítják itt a földön a mennyországot – amiből aztán az egyik legrémesebb század lett, tudjuk. A gondolatot így fejezte be: „Hogy aztán milyen hülyeségekben fognak hinni a mostani harmincasok utódai, azt ma nem lehet tudni. De valamit biztos kitalálnak majd, muszáj lesz nekik.” Az elmúlt négy évben kiderült-e, hogy az új generációk milyen hitvallással viszik majd tovább azt a bizonyos lángot akár az irodalom akár a társadalom tekintetében?

Hogy miben hisznek ma és miben fognak hinni holnap, azt nehéz megmondani. Az én generációm legfőképpen a szabadságban hitt, valahogy úgy, ahogy az egyiptomi fogságban a zsidók hihettek az Ígéret földjében. Aztán mára kiderült, hogy a szabadság, különösen bizonyos földrajzi koordináták között, Hétfejű Sárkánynak mutatkozhat.  Kiderült, számomra is, hogy nincs ajándék-szabadság, azért mindennap meg kell küzdeni, és a vereség is benne van a pakliban. 

Tovább a hajonaplo.ma cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-05-09 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.