Keresés a honlapon:

Túl a hegyen, túl a réten – Nyúl Karcsi a Vizslaparkban (Stuber Andrea)

Gyerekelőadásról írni, abban elég sok a bizonytalanság. Az ember az előadás hatását mindig magán méri, de gyerekszínház esetében számolnia kell avval, hogy eleve igen távol esik a célközönségtől. Nézelődhet, figyelhet, kérdezősködhet, de akkor sem fog eleget megtudni az eredményről, a befogadás milyenségéről. Maga az írás már könnyebb feladat, hiszen a terep ismerős: a gyerekelőadásról színikritikát közlő személy nem a gyerekközönségnek ír, hanem a felnőttek – szülők, pedagógusok – számára.

Ha lehet még ennél is ingoványosabb talaj, akkor az a mostani, netszínházi terület. Nem sejthető, hogy az előadások hogyan jutnak el a nézőkhöz. Egyedül ül elé a gyerek vagy felnőtt társaságban? Megérezheti a felvételből a színházi élményt? Az előadás levegőjét, a vizualitását, a színészi játék energiáját? Vagy csak a történet az, ami fogva tarthatja a monitor vagy a tévé előtt? Nincs válasz ezekre a kérdésekre. De ami mégis támpont lehet számunkra a világhálón most látható gyerekelőadások megítélésénél, ajánlhatóságánál, az a különböző elemek minősége. A szöveg. A téma. Legalább az elsődleges alkotói szándék felmérése.

Tovább a spirituszonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-04-21 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.