Keresés a honlapon:

Gyermekeit egyedül nevelő – Balogh Robert tárcája

 

Tárca Balogh Robert pécsi írótól. Apa-hét, még napsütésben, de már önkéntes karanténban.

 

Hétfő reggel jött egy régiségkereskedő. Erőszakos. Szórakoztató. Amúgy is el akartam adni néhány cuccot, csak a helyet foglalta. Apám semmitől nem tudott megválni, akadt itt agancs, teljes trófea, porcelán… Ismertem a piaci árakat, mert körbe néztem. Kicsit alkudtam, kicsit kérettem magam. A fickó dörzsöltebb nálam, de nem tudta, kivel volt dolga, eltérő kommunikációs technikával dolgoztunk, nem járt rosszul, én sem. Hagyott nálam egy csomó pénzt, megspóroltam egy csomó időt. Mondjuk azt, hogy az ég küldte. Tart a felkészülni a karanténre program, két kisgyerekkel, egyedül. Anyuka másutt, de ez már az ő dolga. Hetente váltjuk egymást, ki van a gyerekekkel.

 

Az egyetemen dolgozom, megengedik, hogy otthonról végezzem el a munkát. Két interjú közben lehet merengeni. Akarom-e, hogy érzékeljék a gyerekek a tanácstalan emberek nyomorát? Hogy lássák a kesztyűt viselő pénztárosokat, a banyatankkal szlalomozó maszkos öregeket, amint iszonytató mennyiségű cuccokat cígölnek? Hát nem. Ameddig lehet, kimaradnak a pánikból.

Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-28 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.