Keresés a honlapon:

Tudatcserepek tündöklése – Antal Anikó Zsuzsanna: Önmozaik (Lajtos Nóra)

Antal Anikó Zsuzsanna 2017-ben jelentkezett A holdarcú asszony – válogatott kisprózák – című kötetével. Vitathatatlanul lírai tónusú novellái mintha egyenes utat mutattak volna jelen kötet irányába: sejteni véltem, hogy másodjára verseskötetet tár olvasói elé. És nem tévedtem. Az Önmozaik – ahogyan maga a szerző alcímként azt megjelöli: pillanatokra fűzött poézis – egy olyan magas színvonalú hangulatlíra, amelyben a költői én minden lélekrezdülése benne sűrűsödik. Impressziók a világról: emberi kapcsolatokról, sorseseményekről, identitáskeresésről. Huszonkilenc versét három ciklusba tagolta Antal Anikó Zsuzsanna. A ciklusokat egy-egy bibliai idézettel nyitja a költő, méghozzá a Zsoltárok Könyvéből: „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt 139:4)

A kötet nyitóverse, a mese hagyományteréből („népmesék legkisebb királyfija”, „hamuban sült pogácsamorzsa”) is merítő Bőröndök az idő múlásával szembenéző lírai alany költeménye: „folyik az idő meg a víz”; az „árvalányhajú hajnal” képe pedig máris a pillanatnyi benyomást észlelő költő lírai megnyilatkozása.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-12 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.