Keresés a honlapon:

Előre táguló emlékezet – Bánki Éva: Fordított idő (Polgár Anikó)

Mágikus és misztikus elemek, a tenger mitikus erejének megnyilvánulásai, drasztikus és naturalisztikus részletek váltakoznak Bánki Évának a kora középkorban játszódó regénytrilógiájában, a Fordított időben. Az idő nemcsak a szereplők egyéni életútjában fordul visszájára, hanem Európa történelmében is, a középkor visszacsúszik az ókorba, a Frank Birodalom a renovatio imperii gesztusával a Római Birodalmat éleszti újjá a maga addigra már holt nyelvével, melyből időközben lekoptak a ragok. A trilógia, melynek nemrégiben a záró kötetét is kézbe vehette az olvasó, Riolda születésével kezdődik és halálával végződik, mégsem lineáris. A regényfolyam végén a főszereplő meghal, visszamegy a jövőbe, ahonnan beleolvasta magát ebbe a történetbe.

A regény egyik alaptémája poétikai: hogyan íródik be egy megtörtént esemény a történelembe, hogyan lesz egy valós személyből hősi ének vagy monda szereplője, hogy válik a historia fabulává? A kérdésfelvetés hasonló volt Bánki Éva egyik korábbi regényében, a szintén középkori tárgyú Aranyhímzésben is, ám míg ott a legenda írója felől, itt – sokkal bizarabbul – a történet szereplői felől vetődik fel a kérdés. A szereplők maguk kilátnak saját szerepükből, át- meg átpillantanak más időkbe, s megdöbbenten veszik észre, hogy szinte befolyásolni sem tudják, hogyan íródnak bele saját történetükbe. 

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-02-11 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.