Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


A farkam halála – a történetem vége? (Szabó Csanád)

Michel Houellebecq regényeit nehéz a biztonságot nyújtó esztétizálás szerint olvasni, mivel a fülszövegben a francia irodalom fenegyerekének nevezett szerző már az Elemi részecskékben szakított a mondatok esztétikai megformáltságát előtérbe helyező irodalomszemlélettel. Houellebecq nem ír jó mondatokat. Nem hisz például a prózafordulat kanonikus szerzői, Esterházy és Nádas azon mondatpoétikájában, amely a magyar irodalmi életet azóta is rabul ejtette. Az enfarkába harapó irodalmiság helyett Európa tabusított társadalmi, egyéni, morális, szexuális kérdéseinek felszínre hozására tartja alkalmasnak az irodalmat. Impotenciáról, szexturizmusról, iszlámosodásról, általános depresszióról, metafizikai mutációkról szóló regényei hamar botrányhőssé tették Houellebecqet, aki köré olyan aurát épített a közvélemény, amely a radikális politikai szekértáborok kisajátításától a kiábrándult értelmiségi brandjének mémesítéséig sok mindennek egyaránt lehetőséget biztosított.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

  
  

Megjelent: 2020-01-22 12:00:00

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.