Keresés a honlapon:

ÉN VAGYUNK A SZÖVEGBEN (BNO F2000) – Döme Barbara: Nők a cekkerben (Lajtos Nóra)

Gladius experientia superlativus: Döme Barbara prózakötetének vándormotívuma a legkülönfélébb gyilkossági kísérletek (beleértve a suicidumot is) megszövegezése felsőfokon. A huszonhét novellából álló gyűjtemény homogenitását az adja meg, ahogyan a szerző a női sorsfonalakat fonja és bonyolítja, mint a római mitológiában a két Párka: Nona és Decima. Az életet bevégző Morta pedig mindvégig ott legyeskedik a sorok közt, tudván: hatalma van az istenek fölött is. Kissé didaktikusnak – avagy a szójáték kedvéért poéngyilkosnak – érezzük az alcím használatát, ugyanis már a legelső írásokból is kiderül, hogy olyan elmeállapot jellemzi a novellák elbeszélőit, amely a paranoid schizofrénia betegség tünetegyüttesével írható le.

A nyitó elbeszélés (Játék) egy súlyosan fogyatékos gyermekét egyedül nevelő alkoholista anya én-elbeszélése, aki pálinkásüvegen keresztül látja a világot. Az italtól módosult tudatállapotában a legelvetemültebb gondolat fogalmazódik meg benne: „Megölöm Lacikát, aztán magammal is végzek.” Az ecói nyitott mű modellje alapján nyitva marad a történet, miután az anya belső érzelmi intelligenciája is érvényre jut: „Életemben először érzem igazán, hogy a fiamnak szüksége van rám, nekem pedig rá.”.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-12-21 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.