Keresés a honlapon:

Szabad-e sírni egy koncertteremben? – Szabó T. Anna tárcája

Vajon szabad-e sírni egy koncertteremben? Költő vagyok, elemien hat rám minden, ami szép, a zene pedig a szavaknál ezerszer erősebben rezonál bennem, úgyhogy a legtöbb koncertlátogatás önfegyelmi gyakorlat. A zenekar, a szólista, a karmester a pódiumon az előadásra koncentrál, technikával csatornázza művészetté az érzelmeket, de mi ott ülünk tehetetlen mozdulatlanságban, csendes sorokban, és csak a végén törhet ki belőlünk – nem, nem a zokogás: csak a vad taps.

Az élő előadások megilletődött ünnepélyessége, a sokarcúságában is minden idegszálával egyfelé figyelő közönség együtt-lélegzésének rítusa a megnyugtatást szolgálná és az összeolvadás örömével kecsegtet, mégis nagyon egyedül tud lenni ilyenkor az ember, ha olyan élményeket hoz magával ebbe a magasztos térbe, amelyekre éppen az akkor hallott zene kínál választ vagy feloldozást.

Tovább a papageno.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-13 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.