Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kihívásokat kedvelő ember – Beszélgetés Guelmino Sándorral (Kutszegi Csaba)

Ebben a világban sokan azért válnak üldözővé, hogy nehogy üldözöttek legyenek.”

Hogyan lesz egy jogra jelentkezett fiatalemberből később színházcsináló?

Nem egyedül én vagyok ilyen… Újvidéken nőttem fel, ott jártam iskolába. Már gyerekként megfertőződtem a színházzal. Apám színikritikus volt és az újvidéki rádió kulturális szerkesztője, anyám pedig beszédet tanított a színiakadémián. Szavalóversenyeken indultam, darabokat írtam már nyolcéves koromban apám írógépén, és közben minden előadást megnéztem Újvidéken és Pesten, amit csak lehetett. A színházmánia folytatódott akkor is, amikor felkerültem Pestre: a Toldy Gimnáziumban minden évben létrehoztunk két előadást. Minden arra mutatott, hogy felnőttként is színházzal fogok foglalkozni. De időközben „helyzet lett” Jugoszláviában. A szüleim egyre nehezebben tudták finanszírozni a tanulmányaimat, és közölték velem: nem azért küldtek el Pestre tanulni, hogy eltékozoljam a képességeimet színészként. Mivel tényleg a szájuktól vonták el a falatot a kedvemért, nem konfrontálódtam velük, és választottam mást: mivel rettentő erős volt az igazságérzetem, gondoltam, erre tökéletes lesz a jog. Ám a jogi karon elég hamar kiderült, hogy a jognak semmi köze az igazsághoz, nekem pedig a jogászsághoz. De muszáj volt az egyetemet befejeznem…

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.