Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Szó szerint minden* (Füleki Gábor beszélgetése Báthori Csabával)

Említetted, hogy egyetemi éveid alatt kezdtél komolyabban világköltészetet olvasni. Gondolom, főleg latin és német költőket, nem? Emlékszel még a kezdetek részleteire? Hogy miként kezdtél az idegen nyelvek fátyolán át megközelíteni idegen szellemvilágokat? És mely nyelvek engedték fellebbenteni ezt a fátyolt? Voltak-e „vonzódási fokozatok” a nyelvek között? Mi lepett meg eleinte? Mi az, ami később „lelepleződött” mint naivság, tudatlanság vagy istenkáromlás? Voltak-e fordítói elveid? Nem féltél-e, hogy a fordítás eltorlaszolja előled önmagad költői mondandóit?

Az idegen nyelvek, mindegyik külön-külön – általában: az „idegen nyelv” – delejező hatást gyakorolt rám, gyermekkoromtól fogva. A ház udvarán, amelyben felnőttem, mindenféle idióma csicsergését hallhattam: cigányok, svábok, sokacok (majdnem azt mondtam: latinok és oroszok is) laktak ott, úgyhogy élő és holt nyelv egyaránt adódott a fülem mellett. És különösen izgattak a részletek, az észrevétlen kis fordulatokban megnyilvánuló szellem, az eltérően kifejezett azonosság, vagy az azonosan kifejezett hasonlóságok. Éreztem, hogy a nyelvek különböző módon ragadják meg azt, amit ki akarnak fejezni, és engem ez a sokszoros, önkényes vagy törvényszerű tükröződés meglehetősen izgatott. Meghökkentem, ha észrevettem: hopp, egy-egy szó, amelyet tegnap hallottam egy parókás sokac asszonytól, megint elszállt, nem emlékszem rá, újra meg kell tanulnom.

Tovább a naputonline.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.