Keresés a honlapon:

Péterfy Gergely Szeifert Natáliáról

Vannak prózák, amelyek egy ritmusban vannak velem. Épp olyan tempóban váltják a képeiket, nyomják a ritmust, kavarják előttem a gondolat nagy, fortyogó üstjét, ahogy az nekem belülről megtörténik. Ahogy nekem telik az idő, ahogy az én időm kutyája fut át a lét sűrűjén. Natália prózája ilyen. – A hónap szerzője Péterfy Gergely most egy hozzá közel álló szerzőt ajánl olvasásra.

Ha én prózát olvasok, meg ha prózát írok, leginkább zenét akarok írni meg olvasni. Ez a mondat leírva sokkal meredekebbnek néz ki, mint elgondolva, de ez a zene kockázata is, belül mindig intenzívebben szól. Meg mindig szól. Mindig szól odabent valami zene, megy valami ritmus, amelyre gondolatok akadnak, meg felizzanak, felugranak a képek a belső popup ablakokban,  mint egy nekilódult, boldog kutyus, rohan át a jelen ezen a zene-és gondolat- és kép-erdőn, és aztán tele lesz ezzel a rengeteg bogánccsal, amelyek beléje akadnak.

Tovább a litera.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-06-28 12:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.