Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

A PÉCSI SZÁL – kritika Mohácsi Balázs Hungária út, hazafelé (Bedecs László)

Szinte mindig a főváros a központ, Budapest pedig jó néhány irodalmi műben mitikus centrum. Csakhogy Budapest mítoszával párhozamosan vagy épp azt ellenpontozva az elmúlt másfél évszázad magyar irodalma a kisváros és a vidéki nagyváros mítoszait is építgette. Debrecen és Szeged mellett épp az a Pécs büszkélkedhet Csorba Győzőnek, Pálinkás Györgynek, Bertók Lászlónak vagy épp Parti Nagy Lajosnak köszönhetően árnyalt költészeti reprezentációval, ahol most az ebbe a sorba beállni igyekvő Mohácsi Balázs próbált csalás nélkül szétnézni, reményt találni. A mottóul választott Bagi Zsolt-idézet nyomvonalán elindulva gondolkodik az önkép és a városkép kapcsolatáról, illetve annak az evidenciának a mélységeiről, hogy természetes módon és szükségszerűen kötődünk ahhoz a helyhez, ahol élünk és ahol felnőttünk. Az már másodlagos, hogy szeretjük vagy gyűlöljük, ragaszkodunk hozzá vagy elvágyódunk belőle, nosztalgiázunk egy korábbi állapota iránt vagy épp örülünk a fejlődésének — a kötetben megformált kérdés a kötődés erejére, a kiszakíthatatlanság bizonyosságárra vonatkozik, arra, miként válik a hely az identitás elválaszthatatlan részévé, és hogyan beszélhetünk ennek a kölcsönös függésnek a tudatában önmagunkról és a helyről, ahol élünk.

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.