Bosch, Dürer és Brueghel egy nagy korszakváltás közepette az emberi helyzet, a léthelyzet vízióját festették meg. A víziót én azért használom, mert egyrészt vizuális vagyok, ez hozzátartozik a szenzitivitásomhoz. Másrészt az újabb korszakváltást nagyjából az I. világháborútól kezdődően nézem. Egy olyan százéves folyamat indul el az I. világháború után, ami most is tart, és amiben sok hasonlóságot látok a XV-XVI. századi korszakváltással. A korszakváltás mint fogalom végigvonul a gondolkodásmódomon, végigvonul a regényeimen is, és végigvonul az esszéisztikámon. Módom volt lassan kilenc évtizede tapasztalni a korszakváltások eseményeit és világát. A pályám egyik szakaszában rájöttem, hogy Bosch és Dürer nagyon izgat, sokkal jobban, mint az impresszionisták vagy a Picasso-féle váltás. De korszakváltást nem egyszerűen históriai értelemben, hanem az emberi helyzetben is nézem, kölcsönhatásokban látom.