Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Az élőfilm kockái ma is peregnek – Kelemen Erzsébet írása Mezey Katalin Élőfilm című regényéről

A rendszerváltás után született nemzedéknek már nincsenek kortapasztalatai az előző rendszerről, így a hetvenes évek Magyarországáról sem. Történelemórákon a fiatalok ugyan találkoznak az akkori társadalmi-gazdasági és politikai kérdésekkel, jellemzőkkel, de a korhangulattal, a jellegzetes szavakkal, kifejezésekkel, szokásokkal már alig (ktsz, ABC, KNEB, KISZÖV, tisztaszoba, gázsparhert, pártában maradni, ágyrajárás, „Meghallották a vonat füttyét”, azaz gőzösök voltak, „minden fillért félre kellett tennie” – ahogy az én édesanyám a mai napig mondja: fillért fillérre kell tenni; s a megszólítások is ide tartoznak: főnök kartárs, elvtárs). Nekik ezért is lehet nagy élmény kezükbe venni Mezey Katalin Élőfilm című regényét, az idősebb nemzedéknek pedig azért, mert a régi időket, emlékeket hozza vissza számukra: a jaffa ízét, az összejövetelek „lecsókolbász sült szalonnával és mustárral” hangulatát, a hétfőnkénti nincs tv-adás közösségi élményét (a regényben is ezen az estén jönnek össze a fiatalok, az irodalmi és filmklub tagjai a várhelyi Művelődési Házban) és a földrajzi mobilitásról, a népességmozgásról, lakóhely-változtatásról az akkori gondolkodásmódot is feleleveníti a kötet. (Aki nem volt az adott település lakosa, az „jöttment” volt. Várhelyben is „egyetlen dolog számított, hogy őslakos-e valaki, vagy sem.” Ha valaki pedig nem odavalósi, az pap, vagy párttitkár. „A többi tisztség öröklődik.”) S azt az élményt élheti át újra az olvasó, hogy bár szegénység volt, de élt a közösség, a társasági élet, jelen volt az egymáson való segítés erénye és az összetartozás.

Tovább az olvasat.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.