Keresés a honlapon:

Jelek az égbolton – Łukasz Patelczyk kiállítása (Paksi Endre Lehel)

Azt mondják Łukasz Patelczyk festészetéről szólván, hogy két festészeti tradíciót ütköztet: a látványelvű tájfestészetet és az absztraktot. Ennél ő is és én is sokkal bolondabbak vagyunk, mert ezt a szembeállítást értelmezhetetlennek, erőltetettnek, megérthető bolondságnak gondoljuk. Azaz a látványelvűt, különösen a fotografikusan hűt gondoljuk nagyon absztraktnak – hiába tény. Lévén az egy önkényes, valós közegéből akár több elv mentén is kiragadott részlet lehet csak: nemcsak a kivágat és a pillanat korlátolja, de az elektromágneses spektrumból is igen szűk tartományra szorítkozik. Az úgymond absztraktot – különösen, ha az legfőképpen vonalakból, síkidomokból áll – ezzel szemben pedig egyáltalán nem gondoljuk semmilyen szinten elvontnak, hanem sokkal inkább valóságosnak. Lévén valóság az, amikor a szemembe nézel, és az egy vonal, de az cikázik a térben. Illetve valóság az, hogy a Föld kérgének azon pontján, ahol most állunk és a szemembe néztél, éppen éjfél lesz tizenkét perc múlva, de a Jupiter most kel föl a keleti láthatáron, ebből a pontból látszólag az Antaressel együttállva, de kvadrál a Merkúrral – ami ezek szerint nyilván delel vagy az Ég Alján van – mert az időt így alakult, hogy a csillagrendszerünk téri mértana felől értelmezzük, s a jelenlétnél nem találtak még ki erősebb valóságot.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-09-02 05:56:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.