VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Őszinte gyöngyszemekről Bada Dada összes versei 1. 1981–85 (Triceps)
„Apuka, vegyél nekem tűzoltókocsit, igazit. / Hogy beszél ez a gyerek, pedig nem jár kocsmába.” Bada Tibike
„Szép utóéletet kívánok munkámnak” – állt a búcsú cetlin, amit Bada Dada írt 2006. július 4-én. Tizenkét év távlatából úgy tűnik, van utóélet a halál után, hiszen személyének és műveinek emléke mai napig eleven. Festményei, rajzai, kollázsai, szövegei, képversei, zenéi újra és újra felszínre kerülnek mások mellett Para-Kovács Imre, Dr. Máriás, vagy ef. Zámbó István révén, így olyanok is találkozhattak már egy-egy munkájával, akik egyébként nem nagyon barangolnak a kortárs szcéna kies tájain. Művészetében, amely totális mértékben volt azonos életével, mindig a teljes szabadságra célzott. Örök, és rohadtul idegesítő gyerek volt, az állandó kérdezés, a létezés határán való kutakodás állapotában. A mindenen röhögő infantilizmus álcaköpenye azonban rendre fel-fellibben, és mutat valami iszonyatot. Műveiben akarva-akaratlan, a nyomorult, szenvedő ember felzaklató, nyugtalanító alakja tűnik fel.
Megjelent: 2018-08-22 14:34:13
|
