VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
”...a lélegzet hajladozó virágai...” – Versderengésben Hegyi Botos Attila (Tamási Orosz János)
A költészet világával, gyakorlatával ismerkedő modern parnasszisták többnyire abban önmaguknak egy mindaddig járatlan, ismeretlen, őket felismerhetővé tévő hangösvény felkutatását jelölik ki. Valahogy úgy, ahogyan Dan Teodorovici regényének hőse teszi, amikor kitapossa a „talán még nem elég kényelmes és sima”, de az „általa és csakis általa kitaposott” ösvényt a friss hóban. Két hóesés között, tegyük hozzá, hiszen ez is a lényeg fontos összetevője; az általunk kitaposott ösvény, tűnjön bármennyire maradandónak, mindig illúzió – az ember történetében csak az olykori hószakadás az állandó (s ellenképe, az in illo tempore) mely, az illúzió, ilyen-olyan történelmi változások sodrának arcaiban mindig elfedi az akár a föld szívéig taposott útjainkat, ösvényeinket.
Megjelent: 2018-07-23 15:27:03
|
