Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

„A részecskestruktúra adja az élénkpiros színt, hogy hol olvashattad, már nem emlékszel…” – A természettudományra jellemző nyelvhasználat és szemléletmód nyomai kortárs verseskötetekben (Semság Tibor)

A huszadik század magyar költészetében és a világlírában is találhatunk olyan jelentős alkotókat, akik verseik nyelvi alakítását időnként valamilyen módon a természettudományokból ismeretes nyelvi elemekkel látják megoldhatónak. József Attila több híres versében, mint az Óda, a Költőnk és kora vagy a Téli éjszaka, biológiai, csillagászati, vagy éppen kémiai szemléletmód nyomait[1] fedezhetjük fel[2]. Nemes Nagy Ágnes költészetében rendre előfordulnak természettudományra utaló szövegrészek, néhol egy-egy tudományos műszó hívja fel magára a figyelmet. Ebben a szövegkorpuszban is többféle tudományra történik utalás, a fent említettek itt is előfordulnak, ezen kívül még a fizika és a (költőnek oly fontos) geológia tudománya is „képviselteti magát”[3]. A magyar költők munkásságát figyelembe véve, alighanem Juhász Ferenc gazdagon áradó költészetét határozta meg leginkább a modern természettudományok anyagi szemléletmódja, a konkrét versnyelvi fordulatok mennyisége[4] és a költő prózai önreflexiója is erről tanúskodik[5].

Tovább a kuk.hu cikkére >>>

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.