Keresés a honlapon:

Hadisten sereg nélkül

Másodjára vágok neki a kiállítás tizenkilenc stációjának. Már tudom, több órás bolyongás vár rám a labirintusszerű termekben, még akkor is, ha ezúttal kísérőm Szilágyi Ákos, El Kazovszkij barátja, műveinek kiváló ismerője. Megtudom, hogy El mennyire szeretett utazni, elsősorban vonaton. Látom őt, amint a transzszibériai vasúton ül, nézi a tájat, mint egy képregény kockáit. Mindig úton volt, akárcsak most is. Sehol sem áll meg a szerelvény, soha sem ér célba. Most engem visz vonatán, ő vezeti a mozdonyt. El Kazovszkij is önmaga labirintusában bolyong, kutat-keres valamit és valakit. Önmagát, a szerelmet, a szépséget. Amit csak úgy őrizhet meg, hogy levágja fejét, tárgyiasítja. Angyal és kutya is. Fekete angyal és sakál is.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-12-28 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.