Keresés a honlapon:

Ahogy a vajdasági magyar irodalom (újra)olvassa önmagát – Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva (Bence Erika)

(Kép forrása: libri.hu)

A saját keletkezéstörténetére reflektáló irodalom, az egyes életművek önreflexív szövevényként való működése, az (ön)idézet és  a másolat, az (ön)átírás és a palimpszeszt sajátos formáit, alakzatait és beszédmódjait képviselik és vonultatják fel az olvasó előtt Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva címen napvilágot látott (verses)kötetei; a Zentán megjelent első és második könyv, illetve az összevont, a budapesti és az újvidéki kiadó[1] közös gondozásában napvilágot látott 2024-es kötet. Ilyen módon egyszerre többféle irodalmi sorba és hagyományba is illeszkedik, és működteti többféle irodalmi beszédmód regisztereit. Olyan klasszikus kultuszversek is eszünkbe juthatnak hitvallásversét, az első könyv és az összevont kiadás élén álló címadó költeményt olvasva, mint a Vojtina ars poeticája. A közelmúlt, a kortárs és a legújabb magyar irodalomból Tandori Dezső, Orbán Ottó, Petri György, Kukorelly Endre folyamatosan önmagára kérdező költői opusa, Borbély Szilárd Tenger Könnyek Csillaga, Parti Nagy Lajos Szívlapátja vagy Kemény István Fel és alá az érdligeti állomáson című verse jelentheti legfontosabb értelmezési kontextusát. Mint modell ott állhat mögötte a Kormányeltörésben is. Saját versei közül a Blues az óceán felett vagy a Maximum rock and roll-ciklus juthat eszünkbe, mint olyan, a személyes költői léttérképen elhelyezkedő szövegek, amelyek a (saját) költészetről és életről szólnak, (hit)vallanak.

Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-09-24 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.