Keresés a honlapon:

Mi az ihlet? – Rainer Maria Rilke (Ágoston Enikő Anna)

Forrás: 1749.hu

Vajon mennyire pontosan értjük az ihlet kifejezés jelentését, amikor halljuk vagy használjuk egy beszélgetésben? Talán még mindig az ókor vagy a romantika megszállott, transzcendens világból táplálkozó művésze jut eszünkbe, miközben az irodalom kiemelt alakjai már több mint száz éve meghaladták ezt a felfogást, és sokkal megközelíthetőbbé tették az ihlet fogalmát. A Mi az ihlet? esszésorozat célja, hogy bemutassa különböző világirodalmi szerzők alkotói felfogását, kiemelt figyelmet fordítva az ihletdefiníciójukra. Olyan alkotókat veszünk sorra, akik valamilyen szempontból megújították az ihlet jelentését, és ezzel hatással voltak kortársaikra és a későbbi irodalmi ihletről való gondolkodás változására.

Amikor Rainer Maria Rilke súlyos depresszióval és alkotói válsággal küzdött 1911 végén, barátnője és pártfogója, Marie von Thurn und Taxis hercegnő meghívta a duinói kastélyba, hogy az egyedüllét és a tenger közelsége segítsen neki az írásban. Rilke hónapokig egyedül élt a kastélyban, mivel a hercegnő családja csak később csatlakozott hozzá, de a várt áttörés még sokáig elmaradt. 1912. január 21-én Rilke kisétált a vár bástyái alatti meredek sziklafalhoz. A tenger felől viharos szél fújt. A leírása szerint a szél zúgásában hallotta meg az első elégiát nyitó híres kérdést: “És ha kiáltok, hallja-e bárki az angyali rendekből?” Rilke azonnal elővette a jegyzetfüzetét, felírta a mondatot, majd sietve visszatért a szobájába. 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-05-12 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.