Keresés a honlapon:

Közeledés a japán színház zárt világához - 2. A kjógen (Jámbor Alíz)

Pillanatkép a Bonszan című kjógenelőadásból. Forrás: a Noh Society honlapja

Mi a közös a szatírjátékokban, a farce-ban és a kjógenben? Ki Arlecchino japán megfelelője? Lehet-e nevetni az embereken anélkül, hogy megaláznánk őket? Hagyományos japán színházról szóló cikksorozatunk második részében ismerkedjünk meg a japán komédiával!

A kjógen önálló színházi műfaj, mégis nehéz elválasztani a nótól, hiszen ugyanabból az előadóművészeti ágból alakultak ki, és manapság is gyakran együtt adják elő őket. A szimbolikus, komolyabb témákat feldolgozó nó és a japán színházi komédiának tekinthető kjógen is a cirkuszi performanszokat magába foglaló szangakuból eredeteztethető. A 8. században Kínából a szigetországba érkező szangaku nagy hatást gyakorolt a már meglévő előadó-művészetekre, azokkal összeolvadva új hagyományos műfajokat teremtett. Ezek egyike volt a szarugaku, amit a nó és a kjógen közvetlen elődjének tekintenek. A szarugaku eleinte akrobatamutatványokat, pantomimjátékot, dobbal kísért táncot foglalt magában, majd a 11. századra már inkább vicces jeleneteket értettek alatta. A 12. század végére olyan műfajjá vált, amely szóvicceken alapuló humoros párbeszédeket, improvizatív, lendületes táncokat, néhány színész által előadott rövid jeleneteket ötvözött. Ezeket a jegyeket a kjógen a mai napig magán viseli.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-30 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.