Keresés a honlapon:

Dunsztunk sem volt róla — Huszonegy bekezdés a MODEM El nem mesélt történetek című tárlatáról

Fotó: Vigh Levente Forrás: alfoldonline.hu

Két hónappal az El nem mesélt történetek megnyitása előtt fejeztem be egy sztorit. Elmesélem, miről szól a szöveg. A posztapokaliptikus Somogy megyében járunk, a novella hősei pedig egy Burgess Gépnarancsának kölykeihez hasonló banda tagjai. Annyi mindenképpen megkülönbözteti tőlük őket, hogy ezek a világvége-utáni somogyi fiatalok fakó sültös sapkákat hordanak, nem piszkosszürke kravátlikat, és Ludwig van Beethoven szerzeményei helyett a kilencvenes évek gördeszkás zenéiért vannak oda. Éjszakánként fáklyákkal felszerelve skandálják a refréneket a kátyúkkal teli 67-esen, a nappalok viszont túl forrók nekik. Olyankor inkább kimelegedve kenegetik a csapágyakat, hogy egy nem túl szép napon a rég bezárt Rippl-Rónai Múzeumba tévedjenek. A hajdani vármegyeháza vastag falai közt elvégre enyhébb valamelyest a kánikula.

Hogy teljen az idő, a srácok módszeresen szétvagdossák a falakon függő Vaszary- és Galimberti-festményeket. Tetszenek nekik a színeik, és a deckjükre, vagyis a deszkáik aljára erősítik a tépett-vágott vászoncsíkokat. Nos, az a gyanúm, hogy ha látták volna ezek a tizenévesek az El nem mesélt történetek című tárlatot, kétszer is meggondolják a tettüket. A következőkben amellett szeretnék érvelni, hogy még ha posztapokaliptikus világ vesz is majd bennünket körül, a vidéki múzeumok gyűjteményeit akkor sem elegáns széthordani.

Tovább az alfoldonline.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-14 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.