Keresés a honlapon:

„AZ NEM LEHET, HOGY AZ EMBER NE VÁLJON AZZÁ, AMINEK A TÖBBIEK HISZIK.” — Interjú Szabó Imola Juliannával, a MáSzínház Ha, én… című előadásáról (Antal Csenge Panna)

 
Fotó: Lázár László Kép forrása: prae.hu

 „Varietas délectat", azaz a sokszínűség gyönyörködtet, mondja Cicero, és mennyire igaza van. Ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, elég a Ráday utcáig menni, ahol egy olyan különleges, szeretetteljes és befogadó világba csöppen az ember, ahol talán még nem járt soha – ez a MáSzínház. A Bakáts térről lefordulva áll egy picike hely tele lehetőséggel, falra festett rajzok, adományalapú büfé, kellemes légkör várja a nézőközönséget. Egy hónappal ezelőtt lehetőségem nyílt a Ha, én... című előadásukat megnézni, ami által megfogalmazódott bennem pár kérdés a darab születése kapcsán, ezekre válaszol most Szabó Imola Julianna, Imus (író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó), aki az előadás szerzője.

PRAE.HU: Hogyan kerültél kapcsolatba a MáSzínházzal, és mi volt az, ami leginkább megfogott ebben a közösségben? 

2023-ban a RUSZT Fesztivál 5x5 Szabad a pad projektje kapcsán kerültem kapcsolatba a MáSzínházzal, egy jelenet megírására kértek fel Fábián Péterrel (színész), Tóth Réka Ágnessel (dramaturg, költő, első verses kötete Ultraibolyacímmel a Prae Kiadó gondozásában jelent meg), Egressy Zoltánnal (író) és Formanek Csabával (rendező, színész, író) közösen. Nagyon örültem, hogy én kaptam a MáSzínházat, annak pedig még annál is jobban, hogy ez a kapcsolódás folytatódott a fesztivál után is. Nagyon szeretem azt az érzékeny, szeretettel és humorral teli figyelmet, ami erre a közösségre jellemző, rögtön megfogott bennük, hogy lehet önirónikusnak lenni a nehéz témákban is. Otthonosan érzem magam velük, természetes módon tudunk kapcsolódni.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-12-03 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.