Keresés a honlapon:

Építészete varázslat volt (Róna Katalin)

Makovecz Imre alkotása, a siófoki evangélikus templom (részlet) 
(fotóforrás: Csernyus Bence/Makovecz Imre Alapítvány/Műcsarnok sajtófotó)

Eredeti rajzok, fotók, makettek, hanghatások, hang- és filmfelvételek idézik fel Makovecz Imre képzelőerejét, hitét, szimbolikát hordozó, megszületett és tervezőasztalon maradt alkotásait a Műcsarnok Angyalok és építészet című kiállításán.

Makovecz Imre hitt az angyalok létezésében. E minket óvó lények végigkísérnek minket, halandókat teljes földi utunkon – fényen, félhomályon és sötétségen át újra vissza a fénybe. Makovecz épületei is olyanok, mint az angyalok: menedéket nyújtanak, miközben az ihlet szárnyain összekötnek minket és a földet, amelyen állunk, az égbolttal, amely felettünk van – és az ezeken túli dimenziókkal is – így ír a kiállítás bevezetőjében a tárlat kurátora, Jonathan Glancey brit építészeti kritikus és író, aki a nemzetközi építészet megkerülhetetlen folyóiratában, az Architectural Review-ban először 1981-ben szólt a magyar építész munkáiról, hangsúlyt helyezve az aszimmetriára, valamint az épületek és a természet gondolati-fizikai összefonódására. Tíz éve, amikor a hajdani tanítvány, Csernyus Lőrinc szakmai irányításával a Makovecz Imre Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kós Károly Egyesülés szervezésében Makovecz Imre nyolcvanadik születésnapjára nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten, ott volt a résztvevők között, s akkor arról is szólt, hogyan kapcsolódik szervesen az európai építészet fejlődésének ívébe Makovecz építészete. Vajon ma éppoly szenvedélyes elfogódottsággal, hittel látja a szellemi örökséget? – erről is beszélgettünk Jonathan Glanceyvel.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-11-14 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.