Keresés a honlapon:

Vallatások 2IN1 KRITIKA: PETER HANDKE: KASPAR – TRAFÓ; PETER WEISS: A VIZSGÁLAT – MU SZÍNHÁZ (Barcza Zsigmond)

Forrás: szinhaz.net

Az alábbiakban tárgyalt két darabot nem csupán az időbeli közelség köti össze. Egymás mellé helyezésüket elsősorban az indokolja, hogy mindkettő vallomás és vallatás, beszéd és hallgatás viszonyát boncolgatja – még ha teljesen más eszközökkel, témában és módszerrel is.

Peter Handke Kaspar (1967) című drámáját 2025 tavaszán mutatták be a Trafóban, de idén ősszel is szerepel a műsoron. A Sahin-Tóth Sára rendezésében színre lépő Kaspar (Hevesi László) egyszerre esetlen és zabolátlan, naiv és kiszámíthatatlan. Gyermeteg, autisztikus. Nem érzékeli a különbséget önmaga és a világ (tárgyai) között. Miután kivergődik a függöny mögül, amelybe először beleakad, száját eltátja – de annyira, amennyire szájat eltátani csak lehet: remeg az erőfeszítéstől –, szemei tágra nyílnak, megdermed. Mindenen és mindenkin csodálkozik. Még ilyet. Maga a megtestesült affektus. Furcsa, szaggatott mozdulatokat tesz. Mint aki eltévedt vagy összezavarodott – de nem utólag, mondjuk, valamilyen traumatikus élmény hatására, ahogyan ezek az igék sugallják, hanem mint aki már a kezdetektől, már mindig is. Egyetlenegy mondatot tud érthetően artikulálni. „Olyan akarok lenni, amilyen volt már valaki más.” Úgy ismételgeti ezeket a szavakat, akárha ismerkedne velük. S ez valóban így van. Figyel és felfigyel rájuk. Foglalkoztatják. Megijed és megnyugszik tőlük. Belakja őket, berendezkedik bennük. Minden egyes szótagot megízlel. Milyen így.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-11-05 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.