A megértés extázisa — Czesław Miłosz: A hatalom megragadása (Keresztesi József)
Czesław Miłosz / Nobel Foundation archive (jelenkor.net)
„A könyv hősei világvége utáni emberek, akik a romokon próbálnak építkezni” – Keresztesi József írása Czesław Miłosz A hatalom megragadása című regényéről.
Amikor Thomas Mann 1939-ben Bevezetés A varázshegy olvasásához címmel előadást tartott a princetoni egyetemen, azzal a „nagyon kihívó követeléssel” állt elő, hogy a regényt tanácsos kétszer is elolvasni, mert csak így válik világossá a kompozíciója és a jelképrendszere. Ahogy írja, „élvezete a másodszori olvasástól fokozódik és elmélyül, mint ahogy a zenét ismernünk kell, hogy igazán élvezhessük” (Szabó Ede fordítása). Hasonló a helyzet Miłosz jóval karcsúbb kötetével is, ugyanakkor ez esetben egészen másfajta zenéről van szó: A hatalom megragadása más okokból igényel többszöri olvasást, mint A varázshegy. Míg Mann regénye sűrű szövésű, bonyolult mintázatú, és ami a legfontosabb, az első pillantásra távolinak tűnő motívumokat konzekvensen összekötő hálót alkot, addig Miłosz könyve sajátos és szabálytalannak tetsző prózapoétikával él. Az első pillantásra távolinak tűnő szituációk, cselekményelemek a második pillantásra sem kapcsolódnak magától értetődő módon egymáshoz, az elbeszélés nem kínál egymást értelmező fogalmi fogódzókat, az értelemadó kapcsolatteremtés munkája pedig, akár egy lírai mű esetén, nagyobbrészt az olvasóra hárul.
Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Megjelent: 2025-09-26 14:00:00
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
