Keresés a honlapon:

Jimmy Jaguár – Kritika (Hegyi Damján)

Kép forrása: port.hu (hetediksor.hu)

Kis magyar antihorror

Mit vár az ember egy Fliegauf Bence-filmtől? A “mi világunk” és a “másvilág” közötti forgóajtóra állított kamerát (ahogy megfogalmazza saját maga érdeklődését egy interjúban)? Szkeccs-szerű történetszövést? Akár tempóbeli lassúságot, akár formanyelvi vagy financiális minimalizmust? (Az elmúlt évtizedben inkább utóbbi.) Atmoszferikus tájképeket? A Jimmy Jaguár ezek mindegyikét tartalmazza, sőt, ilyen értelemben talán ez az eddigi legtisztább Fliegauf mozi. Az embernek azonban mégis hiányérzete marad a végén, mert a hatáskeltés ellen indított hadjárat sajnos magát a filmet is elhatástalanítja.

A Tisza partra dob egy ladikot, benne egy megkötözött emberrel, akiről kiderül, hogy szerb háborús bűnös. A tettes a híres kortárs költő, Balfi Marci (Peer Krisztián) és társa, a fiatal Tojás (Major Erik), akik a híresztelés szerint egy Jimmy Jaguár nevű démon sugallatára hajtották végre tettüket. Az ügyben nyomozás is indult Katalin nyomozó (Balla Eszter) vezetésével, illetve civilek is a végére akarnak járni a dolognak (pl. Léna – Jakab Juli, az önmagát alakító Gulyás Marci, vagy éppen, áldokumentumfilmről lévén szó, magának a filmnek nyersanyagot szolgáltató stáb). Mint kiderül, nem csak Bafi Marcit és Tojást hálózta be Jimmy Jaguár szelleme, de egy szekta is épült a kísértet köré, melybe Léna beépülni igyekszik – ám a beépülésből végül tényleges hódolat lesz, nem is akármilyen.

Tovább a hetediksor.hu cikkére >>>

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-09-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.