VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Derűs materializmus – Borbély Zita és Metzing Eszter Túlömlünk. Elrendezzük. Szétesik. című kiállításáról (Tillmann Ármin)
Kiállításra igyekszünk. A júliusi nap sugárnyalábjai nyílvesszőként fúródnak testünk céltáblájába. A Rottenbiller utca forró flaszteréről egy kapun átlépve előbb szecessziós lépcsőházba érünk, majd ezen átkelve egy növényekkel borított gangos ház belső udvarán találjuk magunkat. A dísznövényekből, egynyáriakból, páfrányokból és pozsgásokból kiépített növényoázist keresztülszelve a pince belső világába ereszkedünk alá, hogy egy időre megpihenjünk a külvilág gondjai elől. Ám belegondolunk-e abba, hogy mi egy pince? Jelentései és a hozzá tapadó funkcióinak tárháza oly sokfélék lehetnek, mint a mélyén ott felejtett, s némi fényt kapott krumpliszsák csírái: bonyolultak és szerteágazóak. A pince térélménye egyszerre nyugtalanító és megnyugvást keltő. Köznapi értelmében pincénk élelmiszer-tartalékaink számára kialakított helyiség: a felhalmozott, tartós élelmiszereinket magába foglaló éléskamra. Ám épp így lehet a nem kellő vagy a lakótérben el nem férő használati tárgyak elhelyezésére szolgáló raktár, bútorlerakat. Elemi rendeltetésében a pince amolyan modern barlang, amely a klímaváltozás intenzívebbé válása folytán egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, amennyiben menedékül szolgál a szoláris kitettség, a perzselő forróság, az égszakadások, hófúvások, a szél- vagy homokviharok és egyéb zord időjárási körülmények elől. A háborús emlékezetben óvóhelyként (légópince) él tovább, amely átmeneti mentsvára volt a civil lakosságnak a légitámadások ellen.[1] A védelmi építészetben a pince a bunker megfelelője: fegyverraktár, fedezék és ideiglenes állomáshely. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Megjelent: 2025-09-05 06:00:00
|
